– Azt ráadásul mosogatógépbe sem szabad tenni! – Eszter már nyúlt is, hogy kivegye Andrea kezéből a drága eszközt.
– Jaj, Eszter, ne legyél már ilyen ünneprontó – hessegette el Andrea. – Itt vendégség van, te meg úgy járkálsz, mintha temetésre készülnénk. Gábor, hozz már sót!
Gábor egyik sarokból a másikba rohant: hol üvegeket nyitott ki, hol székeket cipelt, hol tányérokat keresett. Közben látványosan kerülte Eszter tekintetét.
– Gábor – súgta oda neki Eszter, amikor végre sikerült elkapnia a folyosón. – Az unokaöcséd az előbb megpróbálta betuszkolni a macskát a mosógépbe. Csinálj már valamit!
– Csak játszik, Eszter. Ne fújd fel. Inkább menj ki Júlia nénihez, megsértődött, hogy hozzá sem szólsz.
Eszter nagy levegőt vett, majd kilépett a teraszra. Az asztalnál addigra már javában ment a hangolódás. Júlia néni kipirult arccal szónokolt, úgy, hogy a kert végében is hallani lehetett:
– …én meg mondtam Máriának: mondd már, minek két embernek ekkora ház? Hát ez nem embernek való! A családnak együtt kell lennie. Mi annak idején egy pici lakásban is megvoltunk, mégis milyen szép idők voltak!
– Azok a „szép idők” elmúltak, Júlia néni – szólalt meg Eszter tisztán, miközben leült az egyik szék szélére. – Ma már az embereknek fontos a saját terük.
Az asztal körül hirtelen elcsendesedett mindenki. Mária összehúzott szemmel nézett rá.
– A határok idegenek között vannak, kedvesem. Mi pedig család vagyunk. Egyébként Gábor említette, hogy az emeleti vendégszobát most dolgozószobának használjátok. Úgy gondoltuk, Júlia ott alszik majd. A nappali kanapéja túl kemény lenne neki.
– Tessék? – Eszternek egy pillanat alatt zúgni kezdett a füle. – Gábor, te odaadtad a dolgozószobánkat hálónak? Ott vannak az irataim, ott van a gépem!
– Anya, erről az itt alvásról azért nem beszéltünk előre… – próbált közbeszólni Gábor.
– Mit kell ezen beszélni? – vágta rá Mária. – Egy idős asszonynak rendesen ki kell pihennie magát. Vagy talán azt szeretnéd, Eszter, hogy a férjed nagynénje a földön aludjon?
– Azt szeretném, hogy aludjon egy szállodában, innen öt kilométerre – mondta Eszter lassan, minden szót külön megnyomva. – Tíz perce foglaltam neki szobát. Én fizetem.
Júlia néni színpadiasan a mellkasához kapott, majd mindkét kezét az ég felé lendítette.
– Mária, én megmondtam! Fölösleges vagyok én itt! Majd kimegyek az állomásra, elüldögélek egy padon…
– Eszter, elment az eszed? – visított fel Andrea. – Kidobni egy vendéget a saját házatokból? Hogy tudsz ilyet kimondani?
– Az én házam, az én szabályaim – állt fel Eszter. – Ünnepeljetek, egyetek, igyatok, de este nyolckor itt csend lesz.
– Gábor, hallod ezt? – Mária hangja élesre váltott. – Hallod, milyen hangon beszél velünk? Te ebben a házban mi vagy egyáltalán? Férfi, vagy csak lábtörlő?
Gábor arca egészen a hajtövéig kivörösödött. Előbb az anyjára nézett, aztán a látványosan hüppögő Júlia nénire, végül Eszterre.
– Eszter, kérj bocsánatot. Most. Ez már túlmegy minden határon.
– Bocsánatot? Azért, mert megpróbálom megvédeni az otthonomat attól, hogy elfoglalják?
– Ezt nem elfoglalásnak hívják, hanem születésnapnak! – csattant fel Gábor. – Mindig csak magadra gondolsz. Neked semmi sem jó: ha rossz helyen van a papucs, ha valaki hangosabban nevet, ha túl sokan vannak körülötted. Ők az én családom! Ha ennyire nem bírod őket, talán neked kellene szállodába menned.
Eszter elnémult. A férje mondatai mélyebbre vágtak, mint Mária összes csípős megjegyzése együttvéve.
– Tehát így állunk? – kérdezte halkan. – Az ő kényelmüket választod az enyém helyett?
– Én normális családi viszonyokat választok! – legyintett Gábor ingerülten. – Anya, ne foglalkozz vele. Júlia néni, nyugodtan rendezkedjen be a dolgozóban. Mindjárt hozok ágyneműt.
Eszter mozdulatlanul nézte, ahogy a férje eltűnik a házban. Mária arcán diadalmas elégedettség ült, az asztalnál pedig újra felmorajlott a társaság, mintha éppen csatát nyertek volna.
Az este lassan rémálommá torzult. Tíz óra körül már az egész környéken visszhangoztak a hamisan üvöltött mulatós dalok. Júlia néni, aki addigra teljesen otthon érezte magát, újabb „programot” követelt, és mindenáron folytatni akarta a mulatságot.