Két hét múlva Gábor közölte, hogy válni akar. Nem velem. Az anyjával.
Én csak azért tudtam meg, mert a telefonját kihangosítva hagyta az előszobában.
– Anya, elhagyom Kingát – mondta egészen tárgyilagos hangon. – Találtam végre egy normális nőt. Fiatal, harminckét éves. Kinga egyelőre maradhat a lakásban, aztán majd elrendezzük. Az ügyvéd szerint amúgy sem nagyon jár neki semmi. Hiszen nem dolgozott.
Az ajtó mögött álltam, és a kötényem szélét markoltam. Huszonhárom év házasság. Három gyerek. És a végén ennyi: nem jár neki semmi.
Aznap este bejött a konyhába, leült velem szemben, mintha üzleti tárgyalásra érkezett volna.
– Kinga, beszélnünk kell.
– Tudom – feleltem. – Hallottam.
Egy pillanatra sem jött zavarba. Csak megigazította a karóráját: drága svájci darab volt, nagyjából négyszáznyolcvanezer forintért. Ötvenedik születésnapjára vette magának, természetesen „megérdemlem” alapon.
– Akkor legalább nem kell hosszasan magyaráznom – mondta. – Beadom a válókeresetet. A lakást meghagyom neked és a gyerekeknek. Az autót viszem. A nyaralót felezzük.
– Rendben – bólintottam. – Váljunk el.
Erre végre felkapta a fejét. Láthatóan nem erre készült. Könnyekre számított, könyörgésre, talán egy jó kis konyhai jelenetre. Én viszont nyugodtan öblítettem tovább a tányérokat.
– Hogyhogy rendben?
– Úgy, Gábor, hogy rendben. Elválunk. Aztán majd kiderül, melyikünk tűnik el a semmiben.
Felnevetett az orra alatt, felállt, és kiment.
Elzártam a csapot. A kezem nem remegett. Huszonhárom év után először nem.
A tárgyalást márciusra tűzték ki. Gábor ügyvédet fogadott: Andrást, aki háromszázhúszezer forintos öltönyben és valódi bőr aktatáskával érkezett. A terem bal oldalán ültek egymás mellett. Magabiztosak voltak, nyugodtak, mint akik már előre megnyerték az egészet.
Én a jobb oldalon foglaltam helyet. Egyedül. Ügyvéd nélkül. Egyszerű szürke blézerben, az ölemben egy irattartó mappával.
Gábor rám pillantott, aztán közelebb hajolt az ügyvédjéhez. Nem is próbált halkan beszélni.
– Háztartásbeli. Nincs semmije. Húsz évig otthon ült. Egyetlen forintot sem keresett.
András bólintott, elővette az iratait, és úgy rendezgette őket, mintha minden pontosan a forgatókönyv szerint haladna.
A bíró egy ötvenes éveiben járó nő volt, rövid hajjal és fáradt, de éles tekintettel. Megnyitotta az ülést.
Elsőként Gábor ügyvédje kapott szót. Olyan simán beszélt, mintha egy konferencián mutatna be egy sikeres projektet. Huszonhárom év házasság. Az egyedüli eltartó az ő megbízója. A feleség nem végzett kereső tevékenységet. A vagyon kizárólag Gábor munkájából keletkezett. A lakás maradjon nálam és a gyerekeknél, de Gábor lakhatási jogának fenntartásával. Az autó, a nyaraló és a megtakarítások pedig kerüljenek hozzá.
– Tisztelt Bíróság – tette hozzá –, az alperes háztartásbeli, önálló jövedelme nincs. Nem rendelkezik saját vagyonnal, vállalkozással vagy megtakarítással. Ügyfelem teljes egészében egyedül tartotta fenn a családot.
Gábor elégedetten bólogatott, és megint megérintette az óráját.
A bíró ekkor felém fordult.
– Alperes asszony, kíván nyilatkozni?
Felálltam, és kinyitottam a mappámat.
– Igen, tisztelt Bíróság. Szeretnék néhány iratot csatolni az ügyhöz.
Átnyújtottam a dokumentumcsomót. Legfelül a cégkivonat volt. Utána három év adóbevallásai következtek. Végül a Kinga Cukrászműhely Kft. bevételi igazolásai.
A bíró átvette a papírokat. Hosszú másodpercekig némán olvasott, majd felnézett.
– Tehát az alperes, Kinga, a kétezerhuszonháromban bejegyzett Kinga Cukrászműhely Kft. egyedüli alapítója és ügyvezetője. Az adóbevallás szerint a vállalkozás éves bevétele kétezerhuszonötben tizenkétmillió-nyolcszázezer forint volt.
A teremben olyan csend lett, hogy a papírlapok súrlódását is hallani lehetett.
Gábor meredten bámult rám. Résnyire nyitva maradt a szája. Az órájához most már nem nyúlt.
– Ez meg mi? – fordult az ügyvédjéhez.
András nem válaszolt. Csak sietve lapozni kezdte azokat az iratokat, amelyeket a bírósági titkár közben elé tett.
Én folytattam:
– Ezenfelül kétezerhúsz óta egyéni vállalkozóként, illetve önálló tevékenységet végzőként is be voltam jelentve. Itt vannak a jövedelemigazolások a Kft. alapítását megelőző négy évről. Összesen mintegy tizenegymillió-kétszázezer forintról van szó.