Odabent halk dzsessz szólt, a vendégek között fegyelmezett, szinte észrevétlenül mozgó pincérek siklottak, mintha mindegyikük pontosan tudná, hol kell lennie a következő pillanatban. A különtermet friss virágokkal díszítették fel, a VIP-szalon közepén pedig László Arkagyjevics ült, ünnepélyesen, elégedetten, kifogástalan külsővel. Mellette Gábor terpeszkedett kényelmes magabiztossággal, és nagy hangon fejtegette, milyen bonyolult folyamatokat irányít a munkahelyén.
— Tudod, apa — emelte fel a hangját Gábor úgy, hogy a meghívottak közül senki se maradjon le a szavairól —, manapság csak az marad talpon, aki valódi szakember. A jogászi pálya biztos alap. De ezek a szakácsok, menedzserek, informatikusok… ugyan már. Pezsgőhab az egész: egy pillanatig csillog, aztán eltűnik. Ma még vannak, holnapra senki sem emlékszik rájuk. Az életben a rang és a kapcsolatok számítanak.
— Aranyat beszélsz, fiam — bólintott az ünnepelt elégedetten. — Legalább te felfogtad, miről szól a világ. Nem úgy, mint a bátyád… vagy az öcséd… mindegy is. Egyébként hallottad? Állítólag nyitott valami kis kifőzdét.
— Jaj, apa, ne rontsuk el az estét vele — fintorgott Gábor. — Biztos valami olcsó tésztát süt taxisoknak. Inkább igyunk erre a gyönyörű estére és a születésnapodra!
Ebben a pillanatban feltárult a terem ajtaja, és Márk lépett be rajta. Nem indult el az asztalok felé. Csak megállt a bejáratnál, és lassan végignézett a helyiségen.
A beszélgetés egy csapásra elhalt. Erika Pavlovna kezéből kiesett a villa.
— Márk? Te mit keresel itt? — sziszegte, miközben sietve odalépett hozzá. — Megbeszéltük, hogy nem jössz! Ez zártkörű rendezvény. Komoly emberek vannak itt, bírók, ügyészek! Neked semmi keresnivalód köztük!
László Arkagyjevics homloka ráncba szaladt, az arca pedig egyre sötétebb, vöröses árnyalatot vett fel.
— Ki engedte be? Gábor, hívd ide az üzletvezetőt. Vezettessék ki azonnal…
Gábor felpattant, közben idegesen megigazította a nyakkendőjét.
— Márk, te teljesen elvesztetted a józan eszed? Ez egy drága hely, nem a te világod. Menj haza. Holnap átküldök neked ötezer forintot, aztán ünnepelj meg valahol egy kifőzdében. Tűnj el, és ne hozd szégyenbe apát.
Márk azonban meg sem rezdült. Nyugodtan nézett a testvérére. A tekintetében nem volt sértettség, nem volt harag sem; csupán valami halvány, alig észrevehető sajnálat.
— Gábor, ülj le — mondta halkan.
— Hogy merészelsz így beszélni? — robbant ki az apjukból. — Takarodj innen! Nem akarlak látni! Te vagy a folt a hírnevemen! Egy vesztes, aki még a jogi diplomáig sem volt képes eljutni!
Ekkor gyors léptekkel belépett a terembe az étterem üzletvezetője, az a férfi, aki előtt Gábor az este elején még hajbókolva próbált kedvezményt kicsikarni a bankettre.
Az üzletvezető ügyet sem vetett sem az ünnepeltre, sem annak „sikeres” fiára. Egyenesen Márkhoz ment, majd mély, tiszteletteljes meghajlással megállt előtte.
— Márk László úr — szólította meg őt ünnepélyesen a férfi.