— Márk, neked végképp elment az eszed? Ez egy drága, elegáns hely, semmi keresnivalód itt. Menj inkább haza; holnap utalok neked húszezer forintot, aztán ünnepelj valami egyszerű kifőzdében. Indulj, ne szégyenítsd meg az apádat.
László Arkadjevics mindig úgy beszélt, mintha csak egyetlen fia volna. Ha valaki mégis rákérdezett a másikra, bizonytalanul legyintett, majd mélyet sóhajtott, mintha egy kínos, régen elrontott ügy jutott volna az eszébe.
— Gábor az én büszkeségem — hangoztatta az apa minden családi összejövetelen. — Harmadik generációs ügyvéd. A törvény és a becsület embere. A kisebbik pedig… nos, ő mindig is különc volt.
Márk „különcsége” abban állt, hogy tizenkilenc évesen nem volt hajlandó beiratkozni a jogi karra, ahová a rokonság szinte erőszakkal próbálta betuszkolni. Kijelentette, hogy mások perpatvarában turkálni nem az ő hivatása, és inkább elment szakácssegédnek egy út menti kávézóba. Attól a naptól kezdve a család szemében megszűnt komolyan vehető embernek lenni. A nevét többnyire csak ilyen mondatokban emlegették: „Hála az égnek, te nem Márkra ütöttél.”
Aznap László Arkadjevics a hatvanadik születésnapját ünnepelte. A nagyszabású jubileumot a város legelőkelőbb éttermébe, a Veritasba szervezték. Erről a helyről mindenki tudta, hogy asztalt csak hónapokkal előre lehet foglalni, és egy átlagos vacsora ára nagyjából egy irodai alkalmazott havi fizetésével vetekedett.
Márkot természetesen nem hívták meg. A családi csoportos üzenetfolyamban napok óta izzott a vita a menüről, az ültetésről és az öltözködési szabályokról, ám őt onnan már egy évvel korábban eltávolították. Akkor „merészelte” megtenni, hogy az anyja születésnapjára egyszerű kapucnis felsőben állított be, és ezzel — legalábbis a rokonok szerint — minden vendég előtt lejáratta a családot.
— Értsd meg végre — magyarázta neki akkor Erika Pavlovna hűvös hangon —, mi bizonyos körökben mozgunk. Gábor az üzlettársaival érkezik, apád bírókkal és tekintélyes emberekkel találkozik. A te… konyhaszagod, meg ezek a farmerjeid egyszerűen tönkreteszik az összképet. Az emberek azt hiszik majd, hogy képtelenek voltunk tisztességes nevelést adni neked.
Márk most a saját, világos és frissen berendezett lakásában állt, miközben egy népszerű közösségi oldal hírfolyamát görgette. Gábor már feltöltötte a tükör előtt készített fotóját: hibátlan szabású olasz öltöny, egy használt autó árával vetekedő karóra, alatta pedig a felirat: „Indulok felköszönteni családunk legfontosabb férfiját.”
Márk félmosolyra húzta a száját. Megigazította egyszerű fekete pólójának gallérját, felkapott egy könnyű zakót, majd a kulcsai után nyúlt. Erre az estére neki is megvoltak a maga tervei a Veritasban.
Az étterem már a bejáratnál éreztette vele, hogy odabent pontosan az a világ várja, amelyből a családja annyira szerette volna kizárni.