…tényt közlök.
Lilla hangja nyugodt maradt, mégis határozottabb volt, mint bármikor korábban.
– A valóság egyszerű – folytatta. – Nem akarok egy fedél alatt élni olyasvalakivel, aki becsap.
– De hát ez a lakás közös – vágott vissza András. – Együtt vettük, együtt fizettük.
– Akkor eladjuk – felelte gondolkodás nélkül. – Elosztjuk a pénzt. Vagy kivásárolsz engem, ha ez neked kényelmesebb.
András felpattant, idegesen járkálni kezdett a nappaliban, mintha a mozgás segíthetne rendet tenni a fejében.
– Lilla, ez a mi családunk. Huszonhárom év. Tényleg képes lennél mindent szétverni emiatt az egész miatt?
– Nem én rombolok – nézett rá fáradtan. – Te már megtetted. Én csak levontam a következtetéseket.
– Gondold át még egyszer – próbálta tompítani a helyzetet. – Ne hozz elhamarkodott döntést.
– Már végiggondoltam – zárta le a vitát. – Kezdd el összepakolni.
András egy darabig némán állt, aztán szó nélkül a hálószoba felé indult. Lilla hallotta, ahogy a szekrény ajtaja megnyikordul, ruhák csúsznak vállfáról vállfára, cipzárak sercennek.
– Lilla… – szólalt meg kintről a férfi. – Mi lenne, ha ma csak Gergőnél aludnék? Holnap még beszélhetnénk.
– Nem, András – felelte halkan. – Erre már nincs holnap.
A férfi pár perc múlva visszatért, kezében egy táskával.
– Holnap hívlak – mondta bizonytalanul.
– Rendben – bólintott Lilla.
Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Lilla leült a kanapéra, és meglepetésére nem az üresség, hanem valami könnyedség áradt szét benne. Mintha egy régóta cipelt súly végre lecsúszott volna a válláról.
Elővette a telefonját, és tárcsázta Júliát.
– Anya, minden rendben? Mi van apával?
– Júlia, apád elköltözött – mondta ki lassan. – Elválunk.
– Biztos vagy benne?
– Teljesen. Rájöttem, hogy nem akarok olyan emberrel élni, aki semmibe veszi a tiszteletemet, és a szemembe hazudik.
– Anya, melletted állok. Bárhogy is döntesz.
– Köszönöm, kicsim. Meg fogom oldani.
És valóban tudta, hogy képes lesz rá. Először érezte hosszú évek óta, hogy a saját életét éli. Fájt, ijesztő volt, mégis felszabadító.
Másnap reggel Melinda telefonált.
– Lilla, mi lett a beszélgetés vége?
– Elment.
– Komolyan? És te hogy vagy?
– Meglepően jól – sóhajtott fel. – Olyan, mintha kiengedtek volna egy bezárt helyről.
– Bátor voltál. Nem sokan lépnék meg ezt.
– Mit veszíthettem volna? – kérdezte Lilla csendesen. – Hogy maradok egy megcsalt feleség, aki úgy tesz, mintha minden rendben lenne? Köszönöm, abból nem kérek.
Az ablakhoz lépett, kinézett az utcára. Sütött a nap, az emberek munkába siettek, elkezdődött egy új hét. És vele együtt egy egészen új élet.