Hátravetett fejjel, gondtalanul kacagott, hosszú fülbevalói pedig minden mozdulatnál elcsípték a csillárok fényét. Mellette egy magas férfi ült, Petra tekintete mégis újra meg újra László felé siklott.
László is észrevette őt.
Erzsébet könyökénél megremegett a férfi keze. A kelleténél merevebben húzta ki magát, és amikor üdvözölni kezdte a kollégáit, a hangja furcsán magasabbnak, erőltetettebbnek tűnt.
Erzsébet helyet foglalt, gondosan az ölébe terítette a szalvétát, és figyelni kezdett.
Nem sokkal később a műsorvezető, egy kopaszodó, túlzottan lelkes férfi fényes zakóban, pároknak szóló játékot hirdetett.
— Lássuk, mennyire ismerik a kedves párjukat!
A kérdések ártalmatlanul indultak: kedvenc szín, kedvenc film, kedvenc évszak. László találgatott, és szinte minden alkalommal melléfogott. Minden rossz válasz után széttárta a karját, homlokán egyre mélyebb ráncok gyűltek. Mind gyakrabban nyúlt a nyakához, mintha a gallér hirtelen szorítani kezdte volna.
— Mi a felesége kedvenc könyve? — fordult hozzá a műsorvezető.
László kinyitotta a száját, aztán Erzsébetre pillantott.
— A Mester és Margarita? — mondta bizonytalanul.
Erzsébet némán megrázta a fejét. A terem felnevetett, nem rosszindulatúan, inkább könnyed zavarral. László azonban nem mosolyodott el. Úgy bámulta a feleségét, mintha most látná először, és ez szemmel láthatóan nyugtalanította.
Ezután a műsorvezető arra kérte a nőket, mondjanak egy-egy pohárköszöntőt. Sorban álltak fel, kezükben pezsgőspohárral, és ugyanazokat a megszokott mondatokat ismételték szeretetről, támaszról, boldog családról.
Amikor Erzsébet felemelkedett, különös csend ereszkedett a teremre.
— A férjem — kezdte nyugodtan, mégis olyan tisztán, hogy a távolabbi asztaloknál is meghallották — egy teljes év alatt egyszer sem kérdezte meg, min dolgozom.
László összerezzent, és megragadta a csuklóját.
— Erzsébet, ülj le — sziszegte, miközben vörös foltok jelentek meg a nyakán. — Ne itt.
Erzsébet előbb a férfi ujjaira nézett, aztán lassan a szemébe.
László elengedte.
— Nem emlékszik rá, hogy ki nem állhatom a rózsát, mégis minden évben azt hoz. Fogalma sincs róla, hogy a fiunk két hónapja munkahelyet váltott. Azt viszont pontosan tudja, melyik ruha áll jól a kolléganőjének, Petrának.
Meglepetten felszisszent a terem. Valaki véletlenül a tányérjához koccintotta a villáját. Petra mozdulatlanná dermedt, kezében a pohárral.
— Erzsébet! — László felpattant.