– A legfontosabb pontok a következők – kezdte András higgadt, szinte hivatalos hangnemben. Szavai élesen, kimérten koppantak a levegőben, mintha egy szerződés paragrafusait sorolná. – Ha bizonyítható hűtlenség történik, a válás mindenféle anyagi juttatás nélkül lép életbe. Semmilyen igényt nem formálhat a cégemre. Kötelező a diploma megszerzése, és az esküvő után legalább három évig az egyik vállalatomban kell dolgoznia.
Egy pillanatra megállt, majd keményebben folytatta:
– Azt akartam, hogy fejlődjön, hogy legyen célja. Nem tűröm, hogy valaki egész nap tétlenül üljön otthon. A pénz könnyen megrontja az embert, a semmittevés pedig kiüresíti. Nem fogok eltartani egy naplopót.
Lilla ajkán halvány mosoly jelent meg, de inkább keserű volt, mint derűs. Bizonyos értelemben megértette a férfit – az önállóság, a tanulás, a munka valóban fontos. Mégis, az a mód, ahogyan élettársat kívánt választani, hideg számításnak, már-már kegyetlen eljárásnak tűnt számára.
– Talán beszélnie kellene anyuval – javasolta megfontoltan. – Nórának most nincs pénze, az egyetemet is félbehagyta. Nem sok lehetősége maradt. Elképzelhető, hogy valamelyik barátnőjénél húzta meg magát… bár őszintén szólva nem ismerem őket közelebbről.
András ekkor hirtelen felé fordult. Tekintetében furcsa fény villant – hideg, mérlegelő csillogás.
– Nekem inkább lenne egy másik ajánlatom számodra – mondta határozottan. Nem látszott rajta bizonytalanság, mintha előre eldöntötte volna a választ. – Az esküvőt már nem lehet lefújni. Három nap múlva itt lesznek az üzleti partnereim, befektetők, közéleti szereplők. Ha most visszamondom, az úgy festene, mintha a menyasszony faképnél hagyott volna. Ez komolyan megtépázná a hitelemet. És Nórát sem akarom aranyásónak beállítani – az rám vetne rossz fényt, azt sugallná, hogy nem ismertem fel időben, kivel állok szemben.
Lilla gyomra összerándult.
– Mire akar kilyukadni? – kérdezte óvatosan. Szíve gyorsabban vert, torka kiszáradt.
– Arra, hogy te menj hozzám feleségül helyette – felelte András minden kertelés nélkül. – Három nap múlva. A házasság két évig tartana, utána szabad vagy. Cserébe kapsz egy belvárosi lakást, egy autót és egy jelentős összeget egy bankszámlán. Természetesen mindezt házassági szerződés rögzíti.
Lilla megdermedt. A javaslat őrültségnek hangzott. Mégis, gondolatai szélsebesen cikáztak. Saját lakás, kilátással egy parkra. Anyagi biztonság. Befejezhetné az egyetemet anélkül, hogy állandóan a tandíj miatt aggódna. Utazhatna, világot láthatna. Lelki szemei előtt felvillant egy kép: egy kávézó teraszán ül, könyvvel a kezében, előtte gőzölgő cappuccino, mellette egy vadonatúj laptop.
– De mindenki tudja, hogy a menyasszony neve Nóra – tiltakozott, igyekezve kordában tartani hangja remegését. – Az iratok, a meghívók… ezt nem lehet csak úgy eltüntetni.
– A papírmunkát elintézem – válaszolta András magabiztosan. – A pénz sok akadályt elhárít. A meghívókon nem szerepelt név, és Nórát alig mutattam be bárkinek is. Ráadásul feltűnően hasonlítotok egymásra. Senki nem fog gyanút fogni. Te pedig elég intelligens vagy ahhoz, hogy hitelesen alakítsd a szerepet.
– És ha Nóra mégis visszatér? – kérdezte halkan Lilla.
András arca megkeményedett, tekintete jéghideggé vált.
– Akkor majd elrendezem – felelte metsző hangon. – Túl sok energiát és pénzt fektettem ebbe az ügybe ahhoz, hogy bárki romba döntse.
A levegő szinte vibrált közöttük. Lilla végül annyit mondott, hogy időre van szüksége. Estig választ ad.
Kilépett az erkélyre. A hűvös esti szél végigsiklott az arcán, a levegőben hársfa illata keveredett a frissen ázott föld nedves aromájával. A jövő képei újra és újra felbukkantak előtte: biztos egzisztencia, diploma, utazások, függetlenség. Mindez elérhető közelségbe került.
Mégis, valami belül tiltakozott. Más nevén élni, más helyébe lépni, megtéveszteni mindenkit… ez nem egyszerű színjáték volt, hanem hazugság. Árulás. Saját magával szemben is.
Behunyta a szemét, hátha meghallja belső hangját, de csak a bizonytalanság maradt. A döntés súlya nehezedett rá.
Végül elhatározta, hogy beszél az édesanyjával, mielőtt bármit is kimondana.