Lilla lassan lement a földszintre, hogy beszéljen az édesanyjával. Az asszony sokáig nem szólt semmit, csak a halványuló naplementét figyelte az ablakon át. A szobát narancsos fény töltötte be, és a csend szinte tapinthatóvá vált közöttük. Végül megszólalt, hangjában fáradt, mégis mély bölcsesség csengett.
– Kislányom, ez nem olyan döntés, amit könnyű meghozni – mondta halkan. – Az egyik oldalon ott van a biztonság, a kiszámítható jövő, az, hogy többé nem kell napról napra a túlélésért küzdened. A másikon viszont egy házasság áll, amelyben nincs szerelem, és egy férfi, akit alig ismersz. De gondolj bele: ha igent mondasz, Nórát is megmented a megszégyenüléstől, és András sem kerül kínos helyzetbe a partnerei előtt. Lehet, hogy ez mindhármótok számára kiút. A végső szót azonban csak te mondhatod ki.
Az esküvő végül minden képzeletet felülmúlt. A díszterem szinte fehérbe borult a megszámlálhatatlan rózsától; az édes, bódító illat belengte a levegőt. A zenekar klasszikus darabokat játszott, a hegedűk és csellók hangja lágyan hömpölygött végig a termen, mintha selyemmel vonták volna be a vendégeket. A meghívottak között befolyásos üzletemberek, közéleti szereplők és régi családi ismerősök sorakoztak; elismerő szavak, jókívánságok és udvarias nevetések olvadtak össze egyetlen folyamatos morajjá.
Lilla mosolygott, kezet fogott, hálásan fogadta a gratulációkat. Mégis úgy érezte, mintha kívülről szemlélné önmagát. A lelke mintha elszakadt volna a testétől, és valahol a mennyezet közelében lebegne, távol a zajtól és a csillogástól. András ezzel szemben magabiztosan mozgott a vendégek között. Határozott kézfogásokkal üdvözölte üzleti partnereit, megköszönte az ajándékokat, és láthatóan elemében volt. Élvezte a figyelmet, a tekintetekben csillanó elismerést, a siker ízét.
Az ünnepséget követő reggel alig ocsúdtak fel a fáradtságból, amikor váratlanul kivágódott a ház ajtaja. Nóra szinte berobbant a nappaliba, ahol az ifjú házasok éppen a kávéjukat kortyolgatták. Az arca kipirult, a szeme könnyben úszott, hangja pedig remegett a dühtől.
– Hogy tehetted ezt velem?! – tört ki belőle. – Ha igazán szerettél volna, nem cserélsz le ilyen könnyen! Mindössze annyit kértem, hogy mondd fel azt az átkozott szerződést, de te inkább találtál a helyemre mást!
András lassan letette a csészét az alátétre; a porcelán éles koccanása különösen hangosan visszhangzott a hirtelen beállt csendben. Felállt, arcvonásai megkeményedtek, ám a hangja hűvös maradt.
– Nóra, én tisztességes megállapodást ajánlottam – válaszolta kimérten, minden szót megfontolva. – Te utasítottad vissza. Három nappal az esküvő előtt állítottál választás elé: vagy nincs szerződés, vagy nincs esküvő. Rengeteg pénzt és energiát fektettem az előkészületekbe, komoly embereket hívtam meg. Ha lefújom az egészet, azzal nemcsak magamat, hanem az üzleti hitelességemet is romba döntöm. Valóban ezt akartad?
Nóra dermedten állt, a könnyei hangtalanul peregtek végig az arcán. Kutató tekintettel nézett Andrásra, mintha bűnbánatot keresne rajta, de csupán hideg elszántságot talált. Aztán Lillára pillantott, aki eddig némán figyelte a jelenetet, és a fájdalom haragba csapott át benne.
– És te? – kiáltotta kétségbeesetten. – Képes voltál elfoglalni a helyemet? A testvéred vagyok! Hogy árulhattál el ilyen aljas módon?
Lilla gyomra összeszorult, a mellkasát mintha láthatatlan kéz nyomta volna. Nehezen vett levegőt, de tett egy lépést előre.
– Nézz magadba, Nóra – felelte remegő, mégis határozott hangon. – Ki sodorta idáig a dolgokat? Azt hitted, minden körülötted forog? Hogy feltételeket szabhatod olyan embereknek, akik komoly döntéseket hoznak? Lehetőséged volt rendezni az életedet, de elszalasztottad. Most ne másokon kérd számon a következményeket.
– Akkor sem volt jogotok az utolsó pillanatban menyasszonyt cserélni! – csattant fel Nóra, hangja már a hisztéria határán egyensúlyozott. Dühös volt önmagára, amiért nem mérte fel helyesen a helyzetet, dühös Lillára, amiért élt a kínálkozó alkalommal, és dühös Andrásra, amiért sokkal higgadtabbnak bizonyult, mint remélte. – Nem hagyom annyiban. Mindenkinek el fogom mondani, hogy csapdába csaltatok és szándékosan félreállítottatok!