— …Már vagy húsz perce várunk, a vendégek ünneplőben toporognak, Gábor is megérkezett, de a fotós sehol. A telefont sem veszi fel.
Belekortyoltam a kávémba, és nyugodtan feleltem:
— Nem is fogja felvenni, Márk. Ma már más munkája van. Lemondtam a felkérést.
A vonal túlsó végén hirtelen csend lett, csak halk zene szűrődött át a háttérből.
— Hogy érted, hogy lemondtad? — kérdezte bizonytalanul. — Mégis hogyan?
— Egyszerűen. Felhívtam, és közöltem vele, hogy a megállapodásunk tárgytalan.
— Eszter, te teljesen megőrültél? — a hangja suttogásra váltott, nyilván félrevonult valahová. — Anyu számít rá! És a torta? A virágdíszek az asztalokon?
— A tortát is visszamondtam. A virágokat is. Az előlegeket visszautalták a számlámra.
— Miért csináltad ezt?! — most már alig tudta visszafogni magát.
— Márk, ti mondtátok, hogy ez egy szűk körű, bensőséges vacsora. Csak a család. Én pedig idegen vagyok, nem felelek meg a „belépési feltételeknek”. Az idegenek pedig nem finanszíroznak mások ünnepséget, és nem dolgoznak ingyen szervezőként. Felnőtt emberek vagytok, ráadásul ott vannak a minisztériumi ismerősök meg a prefektúráról is valaki. Biztos megoldjátok.
Nem vártam meg a válaszát, bontottam a hívást.
Alig telt el egy perc, a telefon ismét csörögni kezdett. A kijelzőn Mária neve jelent meg. Egy pillanatig néztem, aztán felvettem.
— Szégyentelen nőszemély! — visított bele a kagylóba, minden korábbi kifinomultságát elfeledve. — Mit műveltél? Ma van a jubileumom! Az emberek üres asztaloknál ülnek! Még egy szelet süteményt sem tudunk felszolgálni! Szándékosan akarsz tönkretenni?
— Jó estét, Mária — feleltem kimérten udvarias hangon. — A rendezvényt ön szervezte saját magának. Az én közreműködésem abban a pillanatban ért véget, amikor kiderült, hogy nem vagyok méltó egy asztalhoz ülni önökkel. Nem kell kétségbeesni. Rendeljenek desszertet az étlapról, a fényképeket pedig Márk is elkészítheti a telefonjával. Kifejezetten jó kamerája van.
— Ezt nem hagyom annyiban! A fiam el fog válni tőled! — hörögte.
— Az az ő döntése lesz — vontam vállat, bár nem láthatta. — Kellemes estét kívánok.
Azzal megszakítottam a hívást.