Anna egy pillanatig hallgatott, majd nyugodt hangon folytatta:
– A válási papírokat holnap futár viszi ki hozzád. Szükségem lesz az aláírásodra a vagyon- és tartozásmegosztáshoz. A hiteleket felezzük.
– Felezzük hát – morogta Márk kelletlenül. – Úgysem halmoztál fel semmit, nincs mit szétszedni. Anyám pénze az anyámé, ahhoz semmi közöd.
Anna nem reagált. Tudta, amit Márk még nem sejtett: a tartozások egyenlő elosztása csapda, amelybe saját elbizakodottságából fog belesétálni, mert meg van győződve róla, hogy mindenkinél rafináltabb.
Három héttel később a tárgyalóteremben fullasztó volt a levegő. Márk kényelmesen hátradőlve ült a padon, egyik lábát a másikra vetve, mintha csak egy unalmas előadást hallgatna. Mellette Erzsébet idegesen igazgatta a kabátjára tűzött brosst, ujjai remegtek.
A bíró egyhangú hangon sorolta a közös kötelezettségeket.
– A felperes indítványozza az ötszázezer forintos, a házasság idején felvett egészségügyi kölcsön megosztását – emelte fel a tekintetét. – Alperes, elismeri, hogy ez közös adósság?
Márk félmosollyal az anyjára sandított, majd felállt.
– Tisztelt Bíróság, van itt egy apró részlet – kezdte kimérten. – A feleségem a tudtom nélkül vett fel hitelt, állítása szerint a gyermek gyógykezelésére, de fogalmam sincs, mire ment el a pénz. Közben a családnak volt megtakarítása is, amelyet ő távozásakor eltulajdonított a lakásomból. Négyszázezer forint, amit megőrzésre anyámnál helyeztem el. Kérem, ezt az összeget a családi hozzájárulás részeként vegyék figyelembe, és csökkentsék vele az engem terhelő részt.
Erzsébet szorosra húzott szájjal bólintott.
– Így történt – mondta száraz, határozott hangon. – A fiam rám bízott négyszázezer forintot. Közös pénz volt. Anna vitte el, amikor elköltözött.
Anna meg sem rezdült. Nyugodtan elővette a dossziéból a banki alkalmazásból kinyomtatott kimutatást – Márk három évre visszamenő utalásainak részletes listáját.
– Tisztelt Bíróság – állt fel csendesen. – Bizonyítékom van arra, hogy a szóban forgó összeg a „felhalmozás” idején sem a férjem, sem az édesanyja birtokában nem létezett készpénzben. Azok az összegek, amelyeket állítólag megőrzésre adott át, valójában átutalások voltak a közös számláról, amelyeket előlem eltitkolt. Itt a harminchat havi bankszámlakivonat.
A papírokat a bíró asztalára tette.
– Amennyiben Erzsébet most megerősíti, hogy a négyszázezer forint készpénzben nála volt, kérem, csatolják az adóhatóság igazolását a jövedelméről. Hivatalosan havi tizenkétezer forintos nyugdíjat kap. Szeretném tudni, miből tudott volna ekkora összeget félretenni és otthon tartani.