Balázs egyre gyakrabban visszhangozta apja intelmeit. Mostanában sűrűn emlegette, hogy „kicsit túlszaladtak a kiadások”, noha a közös bevételük bőven fedezte a kényelmes mindennapokat. Az igazi döbbenet azonban azon a napon érte Lillát, amikor Gábor megjelent egy bankszámlaszámmal és egy egészen meghökkentő javaslattal.
— Balázs tisztában van ezekkel a… elképzelésekkel? — kérdezte Lilla halkan, minden erejével igyekezve uralkodni magán.
— Hogyne lenne — felelte Gábor magabiztos bólintással. — A fiammal mindent átbeszéltünk.
Lillának elszorult a mellkasa. A férje az apjával egyeztetett az ő fizetéséről, miközben neki egyetlen utalást sem tett? Abban a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó, és Balázs lépett be.
— Apa már megérkezett? Szuper — mondta derűsen, miközben a kabátját akasztóra tette. — Miről folyik a diskurzus?
— Arról, hogy a feleséged talán visszavehetne a karrierje körüli dicsekvésből — válaszolta Gábor szárazon. — Egy családban közösek az alapok. Nem helyénvaló, ha az asszony többet visz haza, mint a férje.
Lilla a férjére szegezte a tekintetét, várva, hogy tiltakozzon. Balázs azonban csak bizonytalan vállvonással reagált.
— Szerintem jobb lenne, ha kilépne attól a cégtől — folytatta Gábor. — Egy régi ismerősöm könyvelőt keres az üzletébe. Kevesebb pénz, igaz, de kevesebb feszültség is. A család nyugalma mindennél fontosabb.
— Ugye ezt nem gondoljátok komolyan? Hogy feladjam az állásomat? — kérdezte Lilla merev arccal, Balázst nézve.
— Lilla… talán van abban valami, amit apa mond — szólalt meg végül a férfi. — Rengeteget dolgozol, állandó stresszben élsz…
A szavai úgy hasítottak belé, mint egy éles penge. Rádöbbent, hogy a saját életéről nélküle hoznak döntéseket. Mintha lassan csupán statiszta lenne abban az otthonban, amelyért annyit küzdött.
Ekkor megszólalt a telefonja. A kijelzőn az ügyvezető neve jelent meg.
— Ezt fel kell vennem — mondta röviden, és átvonult a hálóba.
Egy jelentős pályázattal akadt probléma: hibás iratanyag került beadásra, amit csak ő tudott rendbe tenni. Közel egy órán át egyeztetett, kérdésekre válaszolt, irányította a kollégákat. Mire sikerült kijavítani a hibát és megmenteni a szerződést, elégedettség és büszkeség töltötte el. A munkahelyén számított a szava, megbecsülték a tudását, és felelősséget bíztak rá.
Amikor visszatért a konyhába, Balázst és Gábort egy jegyzetlap fölé görnyedve találta.
— …kétszázezer forint az induló költség a műhelyhez — számolgatta Gábor. — Leventének pedig legalább félmillió kellene autóra, hogy ne kelljen hitelbe vernie magát.
Az ő keresetét osztották fel. Azt a pénzt, amelyért évek óta keményen dolgozott, továbbképezte magát, túlórázott. Balázs öccse, Levente, alig vállalt rendszeres munkát; alkalmi megbízásokból élt, és még mindig a szüleinél lakott.
Lilla megállt az asztal mellett, karját összefonta a mellkasa előtt.
— Engem ebből a számításból teljesen kihagynátok? — kérdezte hűvös, de határozott hangon.