Aztán még hozzátette, mintha mentegetőzne:
— Szegény gyereknek nem volt könnyű sora. Az anyja italba menekült, az apja lelépett. Tulajdonképpen én neveltem fel. Csak azt szerettem volna, ha tisztességes ember válik belőle…
(„Egy optimista feljegyzései”)
Amikor elkészült a plov, Márk hangosan szólt ki a konyhából, hogy lehet jönni vacsorázni. Réka gyors mozdulatokkal megterített, tányérokat rakott ki, uborkát és paprikát szeletelt, kenyeret vágott. Az étel illata betöltötte a lakást, és az első falat után mindannyian elismerően bólogattak.
— Márk, ehhez igazán érzéked van — dicsérte meg Gergő. — Köszönjük, nagyon finom lett.
A fiú zavarba jött, lesütötte a szemét.
— Ha gondoljátok… felhívhatnék egy ismerőst. Van egy üzbég étterme. Megkérdezem, nem keresnek-e valakit a konyhára.
Gergő kiment telefonálni, és néhány perc múlva visszatért.
— Na, Márk, ma szerencsenapod van. Pont most van szükségük konyhai kisegítőre. Ráadásul a személyzeti szállón lakhatás is jár.
— Ez komoly? Nagyon köszönöm! — ragyogott fel a fiú arca.
Vacsora után Réka elkísérte Katalint és Márkot a korábban kinézett albérlethez. Előtte egyeztetett a tulajdonossal, így nem érte őket meglepetés: a lakás még szabad volt.
Másnap Gergő személyesen vitte el Márkot az étterembe, bemutatta a barátjának, a tulajdonosnak. A fiatalember szimpatikus benyomást keltett, így megígérték neki, hogy betanítják és segítik. Gergő elégedetten látta, hogy sikerült valódi esélyt adnia neki.
Katalint kivitte a pályaudvarra, ő pedig megkönnyebbülten indult haza. Amikor minden elcsendesedett, Gergő nagyot sóhajtott. A váratlan látogatók nem mindig jelentenek örömöt. Márkot azonban megsajnálta.
Este felhívta az édesanyját.
— Anya, szeretnék kérni valamit. Kérlek, többé ne küldj hozzánk senkit előzetes egyeztetés nélkül. Nem szeretem az ilyen helyzeteket.
— Kisfiam, Katalin már beszélt velem. Azt mondta, csodásan fogadtátok őket, és sokat segítettél az unokájának. Nagyon hálás volt. Büszke vagyok rád.
— Lehet, de engem kellemetlen helyzetbe hoztál. Ilyet nem szabad tenni. A vendég érkezése öröm legyen, ne kényszer. Nem tudok és nem is akarok mindenkin segíteni. Márk kivétel volt. Úgyhogy kérlek, több meglepetést ne.
— Rendben van, fiam. Nem akartam rosszat… egyszerűen nem tudtam nemet mondani Katalinnak.
Az édesanyja tartotta a szavát: attól kezdve nem állított be hozzájuk senki előzetes egyeztetés nélkül.
Márk pedig szorgalmasan dolgozott, gyorsan tanult, és néhány év alatt szakáccsá lépett elő. Időről időre Gergő és Réka betértek abba az étterembe, ahol már a konyhát vezette. Ilyenkor a ház vendégei voltak — Márk így fejezte ki a háláját mindazért, amit érte tettek.