Gergő belépett az előszobába, és már az első pillanatban megcsapta a feszültség a levegőben.
— Jaj, keresztfiam, mennyit nőttél! És milyen jó húsban vagy! Emlékszem, amikor még alig érted fel az asztalt. Hát nem ismersz meg? Valya néni vagyok… afféle második anyád — lelkendezett Katalin, és már nyújtotta is felé a karját.
Gergő udvariasan biccentett.
— Jó estét kívánok. Őszintén szólva nem rémlik. Felhívtam édesanyámat, és azt mondta, nem akarta előre szólni, hogy jönnek, meglepetésnek szánta. Nos… az valóban sikerült. Viszont rögtön szeretném tisztázni, hogy az unokájának nem tudok állást szerezni. Nálunk kizárólag képzett, gyakorlattal rendelkező munkatársakat alkalmaznak.
— Erről én mit sem tudtam, elnézést kérek — vágott közbe Márk zavartan. — Én szakácsként szeretnék elhelyezkedni. A nagymamám azt mondta, számíthatunk magukra. Mama, talán induljunk is…
— Ugyan hová mennénk ilyenkor? Már késő este van! Itt alszunk, aztán reggel kitaláljuk, hogyan tovább. Két szobájuk csak van, majd összébb húzódunk. A keresztanyát csak nem küldik el az éjszakába! Ráadásul Réka épp valami plovot készül főzni… — tette hozzá Katalin sértődötten.
Réka ekkor határozottan megszólalt:
— Szerintem a legjobb az lesz, ha együtt megvacsorázunk, utána pedig segítek szállást találni a közelben. Többen is kiadnak szobát pár napra a házban. Nálunk sajnos nem tudnak maradni. A hálószoba a miénk, a nappaliban lévő kanapé pedig nem kihúzható.
— És mennyibe kerül egy ilyen éjszaka? — kérdezte Katalin bizalmatlanul. — Nem készültem plusz költségekre. Haza is kell még jutnom, Márknak is szüksége lesz pénzre.
— Nem túl drága, emiatt ne aggódjon — felelte Réka nyugodtan. — Gergővel kifizetjük. De csak erre az egy éjszakára. Az egész helyzetet tekintve Andrea igazán meggondolatlanul intézte ezt.
Márk ekkor váratlanul felajánlotta:
— Ha megengedik, elkészítem én a plovot. Legalább hasznomat veszik. Addig pihenjenek, aztán indulunk is.
Réka egy pillanatig habozott, majd bólintott. A főzés sosem volt a kedvence, a fiú pedig valóban szakácsnak tanult — hadd bizonyítson.
Átadta neki az alapanyagokat, ők pedig kivonultak a nappaliba. A konyhából hamarosan sercegés és fűszerillat szállt fel.
— Igorek, ne neheztelj ránk — szólalt meg Katalin csendesebben. — Mi egyszerű falusi emberek vagyunk, nálunk természetes, hogy az ember számít a rokonaira. Andrea annyit mesélt rólad: hogy okos vagy, sikeres, csak ritkán látogatod őket, mert teljesen beilleszkedtél a városi életbe. Gyakran beszélünk telefonon, képeket is küldünk egymásnak WhatsAppon.
Gergő fáradtan sóhajtott.
— Tudom, hogy nem rossz szándék vezette magukat. De ez így kellemetlen helyzet. Anyának nem kellett volna titokban elintéznie ezt az egészet, és kész tények elé állítani minket.