— De miért kellene estig eltüntetni?! — hebegte elképedve az anyósom.
— Különben az ammónia kiégeti alatta a gyepet! — vágtam rá magabiztosan, mintha legalábbis agrármérnök lennék.
— Maguk tapasztalt kertészek, ezt igazán tudniuk kellene. A lapátokat a fészerben találják. Sok sikert!
— Mi… mi diplomás, tisztességes asszonyok vagyunk! — fulladozott a felháborodástól Erzsébet. — Nem fogunk trágyát hajigálni!
— Hát nem beszéltek annyit az ősök földjével való misztikus kapcsolatról? — kérdeztem együttérző hangsúllyal. — A termőföld törődést és áldozatot kíván.
A vonal hirtelen megszakadt.
Kényelmesen kinyújtóztam. Gábor az arcát a párnába fúrta, a válla rázkódott a hangtalan nevetéstől.
Alig telt el egy óra, amikor megszólalt a telefonom. A szomszéd, Nyura néni volt az.
— Anna, mondd csak, mit műveltél a városi úrinőkkel? Úgy iramodtak a vasút felé az út szélén, hogy a bőröndjeik csak úgy zörögtek a kavicson. Taxira sem vártak. De az a kupac! Olyan illata lett az utcának, hogy öröm volt érezni!
— Szembesültek a mezőgazdasági valósággal, Nyura néni — feleltem nevetve. — Rájöttek, hogy ekkora „földenergia” már meghaladja a képességeiket.
Este Gábor kapott egy dühödt üzenetet az anyjától: „Katalin nénivel együtt töröljük ezt az építési terepet a civilizált helyek listájáról. Felejtsétek el a telefonszámunkat, és dagonyázzatok csak a saját mocskotokban!”
Gondosan elmentettem a képernyőfotót egy külön mappába a telefonomon. Tökéletes talizmán lesz minden jövőbeli határsértési kísérlet ellen.
Petra és Tamás vasárnap este értek haza, és percekig fuldokoltak a nevetéstől, amikor meghallották, hogyan menekültek fejvesztve az önjelölt „agronómusok”. A trágyakupac pedig békésen megvárta a hétfőt, amikor a felfogadott munkások szépen szétterítették a telken.
Az élet különös bumeráng: ha ügyesen hajítod el, pontosan oda tér vissza, ahová szántad. Soha ne hagyjátok, hogy a rokonok az udvariasságotokat tulajdonjognak tekintsék a magánéletetek felett. Néha nem kell kiabálni vagy veszekedni ahhoz, hogy valakit végleg leszoktassunk a kéretlen látogatásról. Elég félreállni egy lépést, és hagyni, hogy saját lendületükkel zuhanjanak bele abba a helyzetbe, amelyet olyan elszántan próbáltak rátok erőltetni.