– Természetesen a családnak! Balázsnak szüksége van egy üzembiztosabb autóra, elvégre ő tartja össze ezt a házat – felelte Erika határozottan.
– De hát most is van kocsija. Nekem viszont egy sincs – jegyezte meg Lilla csendesen.
Az anyós tekintete azonnal megkeményedett.
– Mire kellene neked saját autó? Balázs elvisz bárhová, amikor dolgod akad.
– Ha éppen nem dolgozik vagy nincs más programja – tette hozzá alig hallhatóan Lilla.
– Ne kezdjük újra ezt a vitát – csattant fel Erika. – Ezt már megbeszéltük. A bevétel közös célokat szolgál.
Lilla csak bólintott. Egy ideje amúgy is inkább hallgatott. Egyre ritkábban mondta ki, ami bántja. A kezdetekkor Balázs még próbálta kiszedni belőle, mi nyomja a lelkét, de mindig ugyanazt a rövid választ kapta: nincs semmi gond, csak kimerült, túl sok a feladat a munkahelyen. A férfi végül megnyugodott. Nem volt több hangos szóváltás, az édesanyja elégedettnek tűnt, a felesége nem ellenkezett – úgy érezte, minden rendben.
Eltelt négy hét. Lilla megkapta a következő fizetését is, és ugyanúgy, egyetlen szó nélkül adta át Erikának. Az asszony természetes mozdulattal vette el, mintha ez volna a világ legmagától értetődőbb rendje. Köszönet helyett csupán biccentett, majd bevonult a szobájába, ahol a család megtakarításait egy régi, még a szocializmus idején készült páncélszekrényben őrizte.
Aznap este, vacsora közben új ötlettel állt elő.
– Gondolkodtam valamin – szólalt meg kimérten. – Talán utalhatnánk Lillának némi költőpénzt. Mégiscsak nőből van, kellhet neki egy-két apróság. Harisnya, egy rúzs vagy efféle.