A papír zörgése egyre idegesítőbben töltötte be a csendet.
— Százezer… kétszázezer… Erika, ez összesen majdnem egymillió forint. Honnan jött ez az egész? Anna, ez valami tévedés, ugye?
— Semmiféle tévedés nincs — felelte higgadtan Anna. — Erika rendszeresen kért tőlem pénzt. Hol azzal állt elő, hogy az édesanyját sürgősen műteni kell, hol közüzemi hátralékokra hivatkozott, máskor pedig azt mondta, a te munkahelyed forog veszélyben, Gábor. Azt állította, hatalmas bajban vagy, én pedig, ostoba módon, készpénzt adtam neki, kérdések nélkül. Egészen addig, amíg egy nap össze nem futottam az anyjával a parkban — élénk, egészséges volt, és őszintén megdöbbent, amikor a „súlyos betegségéről” érdeklődtem.
Erika hirtelen felpattant a székből. Az arca eltorzult, a kedves barátnő álarca lehullott róla, és helyét dühös, kapzsi kifejezés váltotta fel.
— Hogy merészeled ezt számon kérni? — csattant fel. — Neked roskadoznak a bankszámláid a pénztől! Az a pár százezer neked fel sem tűnik, nekem viszont kellett, hogy ne érezzem magam koldusnak melletted!
— Nem koldus vagy, Erika — állt fel Anna is, tekintete kemény volt. — Hanem tolvaj. És ma nem én fogom rendezni ezt a számlát. Gábor, a mappa végén megtalálod a rendőrségi feljelentés és a bírósági kereset másolatát. Hónapokig gyűjtöttem a bizonyítékokat. A feleséged nemcsak az én pénzemet költötte. A te aláírásodat is meghamisította, amikor a közös megtakarításaitokat állítólagos befektetésekbe helyezte — olyan alapokba, amelyek valójában nem is léteznek.
Gábor lassan kiegyenesedett. Úgy festett, mint akire egy egész épület omlott rá. Nem kiabált, nem csapott az asztalra. Csak nézte Erikát, idegenként, dermesztő, szinte üres undorral.
— Pincér — szólalt meg végül tompa hangon. — Vigye el, kérem. Ezt nem tudjuk kifizetni. Nincs rá fedezetünk.
— Emiatt ne aggódj — igazította meg Anna a karórája szíját. — Tudtam, hogy nincs nálatok ennyi pénz. Már beszéltem az üzletvezetővel. Értesítik a rendőrséget a fizetésképtelenség miatt. Ez jól fog jönni a csalásról szóló perben. Gábor, sajnállak, de innentől nem az én dolgom rendet tenni az életedben. Oldd meg magad.
Anna egy pillanatig még mozdulatlanul állt az asztal mellett, tekintete végigsiklott rajtuk.