Mária pedánsan félretette a kiadott lakásából beérkező bérleti díjat, Gábor a jutalmakból és év végi prémiumokból gyűjtögetett, Eszter pedig szinte minden fölösleges kiadásról lemondott. Ritkábban vett magának ruhát, nem ült be kávézni, és minden bevásárlásnál kétszer is meggondolta, mi kerüljön a kosárba.
Az év utolsó heteiben végre ráakadtak egy megfelelő ingatlanra. A várostól nagyjából harminc kilométerre feküdt: körülbelül hatszáz négyzetméteres telek, rajta egy szerény kis házzal, külön szaunával és néhány termő gyümölcsfával. A tulajdonos hárommillió forintot szeretett volna kapni érte, de hosszabb egyezkedés után elfogadta a kétmillió-nyolcszázezres ajánlatot.
— Megvesszük — jelentette ki Mária határozottan. — Én beleteszek egymillió-kétszázezret. Nektek megvan az egymillió-hatszázezer? Akkor nincs miről beszélni.
— Anya, írassuk mindhármunk nevére — vetette fel Gábor. — Így korrekt.
— Korrekt, persze — bólintott Mária elégedetten. — Természetesen, fiam.
Januárban írták alá a papírokat. A hó vastagon borította a földet, bokáig süppedtek benne, amikor kimentek megnézni az immár saját tulajdonukat. Mária bundába burkolózva járta körbe a telket, benézett az ablakokon, majd elismerően hümmögött.
— Jó választás — mondta végül. — Nyáron igazán szép lesz. Már most látom magam előtt a virágágyásokat, a veteményest.
Hazafelé megálltak egy kávézóban, hogy megünnepeljék az adásvételt. Mária pezsgőt rendelt, maga töltött mindenkinek.
— A mi kis nyaralónkra — emelte fel a poharát ünnepélyesen. — És egy új kezdetre.
Összekoccantak a poharak. Eszter érezte, ahogy forróság önti el az arcát — nem az ital miatt, hanem a felszabadultságtól. Vége. Tényleg vége. Legfeljebb néhány hónap, amíg Mária felmondja a bérlőknek a saját lakásában, és minden visszaáll a régi rendbe.
Mária letette a pezsgőspoharat, gondosan megtörölte ajkát a szalvétával, majd nyugodt hangon megszólalt:
— Na, gyerekek. Most, hogy van nyaralótok, ideje kiköltözni a lakásból.
Eszter mozdulatlanná dermedt, a pohár félúton megállt a szája előtt.
— Hogy micsoda?
— Azt mondtam, költözzetek el onnan — ismételte Mária kedves mosollyal. — Fiatal házasok vagytok, jót tenne nektek az önállóság. Menjetek ki a nyaralóba, alakítsátok ki magatoknak, vagy béreljetek egy kisebb lakást. Én pedig maradok a mostaniban.
— Maga… ezt komolyan gondolja? — kérdezte Eszter, miközben jeges borzongás futott végig a hátán.
— Eszterkém, értelmes lány vagy. Egy éve ott élek veletek, tulajdonképpen már az én otthonom is lett. Ráadásul jelentős összeget adtam a nyaralóra. Méltányos volna, ha cserébe átengednétek nekem a lakást, ti pedig elkezdenétek a saját életeteket. Fiatal család vagytok, szükségetek van erre.
Gábor csak tátogott, látszott rajta, hogy képtelen összeszedni a gondolatait.
— Anya, de hát… az a lakás Eszteré — mondta végül nehezen.
— A tiétek — javította ki Mária hűvösen. — Férj és feleség vagytok. Ami az egyiké, az a másiké is. Arról nem is beszélve, hogy a nyaraló árának majdnem a felét én fizettem. Ti a másik felét. Így tehát vagy a nyaraló fele jár nekem, vagy a lakás. Nem vagyok telhetetlen: választom a lakást. Közelebb van a belvároshoz, nekem kényelmesebb. A nyaralót pedig használjátok ti.
— Ez képtelenség — szólalt meg halkan Eszter. — A lakást a szüleimtől örököltem. Semmiféle joga nincs hozzá.
Mária arca megfeszült.
— Értem. Tehát a lakás a tiéd, de az én pénzem jól jött a nyaralóra? Egy évig nálatok laktam, főztem, takarítottam, spóroltam minden filléren, és most azt mondod, menjek el? Gábor, hallod, hogyan beszél velem a feleséged?
— Anya, ennek semmi köze ehhez — sóhajtott Gábor, és végigsimított az arcán. — Beszéljük meg nyugodtan. Nem erről volt szó…
— Dehogynem, erről — vágott közbe Mária. — Azt ígértem, segítek nyaralót venni. Segítettem. Most rajtatok a sor, hogy segítsetek nekem. Költözzetek ki.
Eszter felpattant az asztaltól. A keze remegett, ezért ökölbe szorította, hogy ne lássák.
— Nem megyek el a saját otthonomból — jelentette ki határozottan. — Az az én tulajdonom. Ha önnek nem felel meg, hogy velünk él, visszaköltözhet a saját lakásába. Az megvan, nem tűnt el.
— Az a lakás ki van adva! — csattant fel Mária. — Egyéves szerződés köti a bérlőket. És különben is, már megszoktam nálatok. Kényelmes, közel a központhoz, a rendelő is pár perc. Idős