A találat szinte azonnal megvolt. Gábor korábban adott egy névjegyet, azon szerepelt a cégnév is. A vállalkozás – „BuildSafe” Kft. – 2019-ben alakult. A jegyzett tőke mindössze hárommillió forint. Egyetlen tulajdonos és ügyvezető: Volkov Gábor.
Megnyitottam a cégbírósági adatbázist, majd átléptem a peres ügyek nyilvántartásába.
Húsz perc múlva három aktát olvastam végig. 2021-ben egy bizonyos Márk Ryabov indított pert ellene 3,2 millió forint követeléssel. 2022-ben a „Merkúr” Kft. perelte be kétmillióért. 2023-ban pedig egy magánszemély, Júlia Szemjonova, négy és fél millió forintot követelt.
Mindhárom eljárás Gábor számára kedvezőtlen ítélettel zárult. A bíróság minden esetben fizetésre kötelezte. Az első kettőnél a végrehajtást megszüntették – nem azért, mert a tartozás eltűnt volna, hanem mert nem volt miből behajtani. Magyarán: papíron tartozott, a gyakorlatban viszont üres volt a kassza.
A harmadik ügyben hét hónapja született döntés. Ott a végrehajtás még folyamatban volt.
Júlia Szemjonova.
A peranyagban szerepelt a lakcíme. Hajnali egykor írtam neki egy e-mailt arra a címre, amit egy régi fórumhozzászólás mellett találtam a nevéhez kapcsolva. Nem vártam választ.
Reggel hétkor már ott villogott a postaládámban.
„Jó napot. Igen, én vagyok. Ön is egy házibulin ismerte meg?”
Júlia még aznap átjött hozzám. Alacsony, ötven körüli nő volt, gondosan vágott frizurával és olyan nyugodt tekintettel, amilyen azoknak az embereknek van, akik már túl vannak a gyászon.
– Eladtam a nyaralómat – mondta, miközben két tenyere közé fogta a teáscsészét. – Húsz áras telek, rajta egy ház, amit a férjemmel tizenkét évig építettünk. Ő három évvel korábban halt meg. Egyedül maradtam, és… – elhallgatott egy pillanatra. – Jó volt Gáborral. Érted? Egyszerűen jó. Tud úgy jelen lenni, hogy az ember biztonságban érzi magát.
– Mennyi idő telt el az első találkozástól addig, hogy üzletet ajánlott?
– Hat randevú. Veled tovább húzta, úgy tűnik. – A hangja tárgyilagos volt, keserűség nélkül. – Később az ügyvédem elmagyarázta: a módszer egyedül élő, ingatlannal rendelkező, jogi tapasztalat nélküli nőkre van szabva. Nagyon tudatosan választ.
– Miért nincs börtönben?
– Mert ez polgári jog. Aláírtam mindent. Saját akaratomból, tiszta fejjel. Senki nem fenyegetett. Az ő olvasatában ez pusztán üzlet. – Rám nézett. – Ryabov és a „Merkúr” férfiak voltak. Őket másképp közelíti meg. Nálunk a kapcsolat az eszköz.
Eszembe jutott, amit az építkezésekről mondott. „Minden ház mögött egy álom áll.” Akkor szépnek találtam. Hitelesnek.
– Mit tervezel? – kérdezte Júlia.
– Még nem látom pontosan – feleltem. – De a lakásomat nem fogja megszerezni.
Találkoztam Gáborral még egyszer.
Ő javasolta a kávézót a belvárosban, ugyanazt, ahol először ültünk le. Ügyes húzás: visszanyúlni egy kellemes emlékhez. Belementem.
Mosolyogva érkezett, kardamomos kávét rendelt – pontosan azt, mint korábban –, érdeklődött, hogy vagyok. Minden mozdulatában volt valami kimért tudatosság.
– Átgondoltam az ajánlatodat – kezdtem.
– És mire jutottál? – nézett rám nyugodtan.
– Beszéltem Júlia Szemjonovával.
Egy szívdobbanásnyi csend.
– Nem ismerős a név – felelte.
– 2022-ben találkoztatok egy partin. Hat randevú. Raktárak Miskolc mellett. A nyaralóját fedezetként vontátok be. A tulajdonjog egy olyan kft.-hez került, amelyet három hónappal később megszüntettél.
Lassan letette a csészét.
– Eszter…
– És felvettem a kapcsolatot Márkkal is, meg a „Merkúr” Kft.-vel – folytattam higgadtan. – Három elvesztett per, két lezárt végrehajtás. Jogilag szinte hibátlanul dolgozol. Ugye tudod, hogy nem veszekedni jöttem?