— …nem kaptok semmit. Üres kézzel maradtok. Most az a dolgod, hogy úgy viselkedj, mint a világ legkedvesebb, legbájosabb asszonya, hátha meglágyul a szíve és megbocsát — hadarta Gergő a telefonba.
Egy pillanatra levegőt vett, majd még gyorsabban folytatta:
— Amint rájössz, hová tette a pénzt, azonnal beadod a válókeresetet. A vagyon fele a miénk lesz, és végre úgy élhetünk, ahogy mindig is akartuk. Szeretlek!
A hívás megszakadt. Gergő letette a készüléket, belekortyolt az italába, aztán dühösen az asztalra csapott. Márkot olyan szavakkal illette, amelyekért máskor szégyellte volna magát.
Nem messze tőle egy jelentéktelen külsejű férfi ült, aki eddig észrevétlen maradt. Felállt, fizetett, majd kisietett a parkolóba, egyenesen Márk autójához.
— Minden a terv szerint halad, Márk — közölte halkan, amikor beszállt mellé. — Egyértelműen összejátszanak. A beszélgetés rögzítve van.
Elindította a felvételt a telefonján. A bár zsivaja ugyan belehallatszott, de Gergő indulatos mondatai tisztán érthetők voltak.
Márk a hátsó ülésen ült, ujjai között gyűrögette a félig üres ásványvizes palackot.
— Egy dolgot nem értek, András — szólalt meg végül. — Miért kellett elhitetnünk velük, hogy van rejtegetett vagyon? Most tűvé teszik érte az egész világot. Így a válás is bonyolultabb lesz.
András halványan elmosolyodott.
— Pont ez volt a cél. Nem találnak semmit, mert nincs mit. És ha mégis ráakadnának valamire, az olyan céghálón keresztül fut, hogy papíron semmi sem köthető önhöz. Nem véletlenül fizetett tízmillió forintot a konstrukció kidolgozásáért.
Részletesen sorolni kezdte:
— A ház a vállalat tulajdona, csakúgy, mint az autók. A cég hivatalosan nem az ön nevén van. A magánszámláján mindössze háromszázezer forint található — ez gyorsan el fog tűnni a költségek között. Bízzon bennem, mindent kézben tartunk.
Megszorította Márk kezét, majd kiszállt az autóból.
— Kezdhetjük a finálét? — kérdezte az ablakon át.
— Igen. Ma lezárjuk — felelte Márk, és lehunyta a szemét.
Aznap este, amikor hazaért, Nóra és Gergő már a nappaliban várta. Mindkettőjük arcán feszült bizonytalanság ült. Körülöttük hat magas, öltönyös biztonsági ember állt — Márk emberei —, figyelmük egy pillanatra sem lankadt.
Márk lassan végignézett rajtuk.
— Valamit nem értek — mondta halkan, de hangjában jég csengett. — Mindent megadtam neked, Nóra. Otthont, utazásokat, ajándékokat. Anyádat is támogattam. Mi hiányzott?
Sejtette, hogy hónapok óta van valaki más a felesége életében, de arra nem számított, hogy éppen a gyerekkori barátja lesz az.
— És te, Gergő… — fordult felé. — Hányszor húztalak ki a bajból? Pénzzel, kapcsolatokkal. Azt hittem, legalább benned megbízhatok. Ennyire fájt, hogy sikeresebb lettem nálad?
Nóra szólásra nyitotta a száját, de Márk felemelte a kezét.
— Nem vita lesz. Ez az utolsó beszélgetésünk. És tudjátok mit? Nem sajnálom. Mert te, Gergő, nem a szerelmemet vetted el.
Kis szünetet tartott.
— Azt a nőt, aki igazán szeret, nem lehet elszakítani attól, akit választott. Te nem a társam vittél el tőlem, hanem egy gondot. Egy drága, súlyos terhet. Mostantól a tiéd.
Felnevetett. A hang éles volt és metsző.
Ebben a pillanatban a házvezetőnő öt nagy bőröndöt tolt be a szobába. Lesütött szemmel pillantott Nórára, majd sietve távozott.
— Ne számítsatok milliókra — folytatta Márk. — Amit eladtál, Nóra, azt megtarthatod. Tekintsd a közös éveink lezárásának. Az embereim bevisznek titeket a városba.
Ezzel hátat fordított, és kisétált. Többé nem látta sem Nórát, sem Gergőt.
A válás után Nóra valóban semmit sem kapott. Amikor kiderült, hogy nincs titkos vagyon, Gergő jelentősége is eltűnt számára. Eladta azt a lakásrészt, amelyet korábban Márk fizetett ki az édesanyjának, majd visszaköltözött Pécsre. Hogy ott miként alakult az élete, arról senki sem hallott többé.
Gergő viszont teljesen összeomlott. Amikor ráébredt, hogy minden számítása kudarcba fulladt, az italhoz menekült. Ahelyett, hogy talpra állt volna, napról napra mélyebbre süllyedt.
Márk hosszú ideig egyedül maradt. Minden figyelmét a vállalkozására fordította, amely ennek köszönhetően még sikeresebb lett. Egy évvel később közelebbi kapcsolatba került az asszisztensével, és lassan érzelmek is szövődtek köztük. Új házasságot azonban nem tervezett.
A szóbeszéd szerint boldog volt — egy olyan nő mellett, aki nem a pénzét, hanem őt magát becsülte, és képes volt mellette állni.
Sokan úgy tartják, hogy az árulás fájdalma érettebbé teszi az embert. Hogy a hűtlenség nem véletlen botlás, hanem tudatos döntés. Senki sem tévedésből lépi át azt a bizonyos határt.
Hogy ez valóban így van-e, mindenki maga dönti el. Egy azonban biztos: a nap ugyanúgy süt azokra is, akik hűségesek maradnak — és azokra is, akik elárulják azt, aki bízott bennük.