A hálószoba felől továbbra is éles szóváltás visszhangzott.
— A lakásügy igenis a te felelősséged! — csattant fel újra a hang, mintha ezzel akarná áttörni a falakat is.
— Mondd meg végre, mikor lesz pénz! — sziszegte Katalin a telefonba, minden szót külön megnyomva.
— Egyelőre nem tudok konkrétumot mondani, Katalin. Most mennem kell, később jelentkezem — felelte Márk higgadtan, majd bontotta a hívást, és zavartalanul folytatta a reggeli készülődést.
Nóra nem volt otthon. Márk a reggeli után egyenesen az irodába indult, hogy kézben tartsa az építőipari vállalkozását, amelyről mindenki azt gondolta, stabilan és sikeresen működik. Délután azonban olyan fordulat következett, amelyre egyáltalán nem számított.
Amikor hazaért, azonnal feltűnt neki, hogy több értékes tárgya eltűnt. Először csak apróságnak hitte, de ahogy végigjárta a házat, egyre több hiányzó holmit fedezett fel.
— Nóra, hová lettek az óráim? És a golfkészletem? A krokodilbőr aktatáskámat sem találom! — kérdezte egyre emeltebb hangon.
A felesége a nappaliban ült, és nyugodt arccal ötezres bankjegyeket számolt.
— Túladtam rajtuk. Szükségem volt pénzre, valamiből nekem is meg kell élnem — felelte tárgyilagosan.
— A golfütőimet is? A gyűjteményes óráimat? Ezt nem mondhatod komolyan! — Márk arca elvörösödött az indulattól.
— Most nem a golf a legfontosabb, Márk. Inkább azon gondolkodj, hogyan húzod ki a cégedet a bajból. Az időt a telefonodon is megnézheted. A luxus most nem fér bele — válaszolta határozottan Nóra.
— Csak egyet árulj el! Miért kizárólag az én dolgaimat adtad el? A te gardróbod tele van méregdrága táskákkal. Ha azokat piacra dobnád, akár egy lakást is vehetnénk Győrben! — Márk ökölbe szorított kézzel próbálta megőrizni a hidegvérét.
Legszívesebben ordított volna, de soha életében nem emelt kezet nőre. Ez számára áthághatatlan határ volt.
— Az én holmim ehhez nem tartozik. Ezek a te problémáid, nem az enyémek — felelte Nóra, miközben tovább számolta a pénzt, időnként megnedvesítve az ujját.
— Hárommillió-nyolcszázezer forint. Egy hónapra elegendő lesz — jegyezte meg elégedetten, majd gondosan a táskájába csúsztatta a kötegeket.
— Mit jelent az, hogy „neked elég”? És velem mi lesz? — tört ki Márkból. — Hogyan adhattál el mindent ennyiért, amikor csak az egyik órám hétmilliót ért?
— Már mondtam: oldd meg. Én csak egy gyenge, ideges nő vagyok, aki két napja folyamatos stresszben él miattad. És ne felejtsd el támogatni anyámat sem. Egész nap zokogott a telefonba — vetette oda, majd felkapta a táskáját, beszállt az autóba, és elhajtott.
Márk nem sokkal később felhívta a legjobb barátját, Gergőt. Egy közeli bárban találkoztak.
— Teljesen kifordult magából. Úgy bánik velem, mintha egy senki lennék. Az engedélyem nélkül eladta a dolgaimat… pedig mindig is sejtettem, hogy a pénzem miatt maradt mellettem — mondta Márk keserűen, majd belekortyolt a sörébe.
— Azért ne felejtsd el, hogy akkor szeretett beléd, amikor még nem volt semmid. Öt éven át kitartott melletted — jegyezte meg óvatosan Gergő.
— Nem helyeslem, amit tett, de talán próbáld megérteni, mi zajlik benne — tette hozzá némi hallgatás után.
— Ezen nincs mit magyarázni — legyintett Márk, és letört egy darabot a szárított halból. — Hálátlan lett. Teljesen más reakciót vártam.
— Mire számítottál? — kérdezte Gergő, miközben újabb két korsót rendelt.
— Azt hittem, mellém áll. Hogy azt mondja: „Együtt megoldjuk.” Ehelyett csak szemrehányást kaptam. — Márk a tenyerébe temette az arcát, és a pincérek sürgését figyelte üres tekintettel.
— Adj neki időt. Lehet, hogy tényleg megijedt. Pár nap, és talán lehiggad — próbálta csillapítani Gergő.
— Tudod, ezt az egész helyzetet szándékosan idéztem elő. Az elmúlt fél évben annyira megváltozott… hideg lett, állandóan elégedetlen. Az ajándékokat természetesnek veszi, és mindig talál valamit, ami nem tetszik neki. — Márk a poharában örvénylő italt nézte. — Azt akartam, hogy ez a próba megmutassa, számíthatok-e rá. Ha nem, akkor vége. Az ügyvédekkel egy hónapig dolgoztunk a válási stratégián, hogy ne jusson neki semmi.
Elővette a telefonját, rápillantott az időre, majd felállt.
— Mennem kell. Még akad dolgom — mondta, rendezte a számlát, megölelte Gergőt, és távozott.
Alig csukódott be mögötte az ajtó, Gergő máris előkapta a mobilját, és tárcsázta Nórát.
— Figyelj rám! Márk csak tesztel téged. Nincsenek valódi gondjai, az egész csak színjáték. Azt akarja eldönteni, beadja-e a válópert — hadarta idegesen.
— Ha most hibázol, mindent elveszítesz. Úgy kell viselkedned, mint a világ legkedvesebb, legszerethetőbb felesége, hogy meglágyuljon és újra teljesen megbízzon benned.