— De hát ő nem veszélyes — motyogta Márk bizonytalanul.
— Nem ez a lényeg, édes fiam — felelte Ildikó halkan, de kimérten. — Hanem az, hogyan tálaljuk a történetet. Ugyanazt a helyzetet többféleképpen is be lehet mutatni. Azt mondtad, tegnap tiszteletlenül beszélt veled, és nem volt hajlandó engem fogadni. Ez már önmagában egy rögzíthető eset. Indulatos viselkedés, az idősebbek semmibevétele. Ha történik még néhány hasonló jelenet, összeáll a kép.
Nóra lassan eltávolodott az ajtótól. A tenyere jeges volt, az ujjai remegtek. Tehát ez a terv: labilisnak beállítani, összegyűjteni ellene minden apró mozzanatot, és végül elvenni tőle mindazt, amiért ugyanúgy megdolgozott. A lakást közösen vették, fele-fele arányban fizették a hitelt. Az ő fizetése ugyanúgy ment a törlesztésre, hónapról hónapra.
Visszafeküdt az ágyba, de képtelen volt lehunyni a szemét. A sötét plafont bámulta. A terv hidegen kidolgozott volt, már-már elegáns a maga kegyetlenségében. Ildikó pontosan tudta, melyik húrt kell megpendíteni.
Reggel Nóra korán kelt. Gyorsan felöltözött, összepakolt néhány holmit. Márk még mélyen aludt. A hűtőre egy rövid üzenetet ragasztott: „Katalinhoz mentem. Vasárnap estére jövök vissza.”
Katalin egy másik kerületben lakott, egy régi, négyemeletes házban, amelynek ablakai egy parkra néztek. Amikor ajtót nyitott, azonnal magához ölelte Nórát, majd friss kávéval és meleg túrós pitével ültette asztalhoz.
— Most pedig mindent elmondasz — jelentette ki határozottan.
Nóra nem kertelt. Beszélt Márkról, az anyjáról, a beadott válókeresetről. A véletlenül kihallgatott beszélgetésről. A borítékba rejtett pénzről. Katalin csendben hallgatta, csak néha bólintott.
— Rendben — szólalt meg végül. — Először is: szükséged van egy tapasztalt ügyvédre. Nem akármilyenre, hanem olyanra, aki családjogi ügyekben jártas. Ismerek valakit, Juditnak hívják. Kiváló szakember, tudja, hogyan kell megvédeni az ügyfeleit.
— De egy ilyen ügyvéd biztosan rengeteg pénzbe kerül… — kezdte Nóra bizonytalanul.
— A pénzt majd megoldjuk — vágott közbe Katalin. — Van néhány régi aranyékszerem, amit úgysem hord senki. Eladom őket. Most az a fontos, hogy gyorsan és átgondoltan lépjünk. Másodszor: az a boríték. Honnan származhat az a pénz? Ildikó nem dúsgazdag, nyugdíjból él. Honnan lenne nála ekkora összeg?
— Fogalmam sincs — ismerte be Nóra. — De legalább kétszázezer forint lehetett benne, ha nem több.
Katalin elgondolkodva dobolt az asztalon.
— Ezt ki kell deríteni. Lehet, hogy Márk nevére vett fel hitelt? Vagy valamilyen kétes ügyletbe keveredett? Ha találunk valamit, ami terhelő lehet rá nézve, az komoly előnyt jelent. Harmadszor pedig: maradj higgadt. Ha provokálnak, ne reagálj hevesen. Ők azt akarják, hogy kiborulj. Ha végig nyugodt maradsz, nem tudnak rád sütni semmiféle bélyeget. És dokumentálj mindent. Beszélgetéseket, üzeneteket, eseményeket. Ha csapdát állítanak, bizonyítékokra lesz szükséged.
Nóra lassan bólintott. Igaza volt. Ha játszmát akarnak, akkor ő is játszani fog — de a saját szabályai szerint.
— Holnap reggel elmegyünk Judithoz — döntötte el Katalin. — Megmutatod neki a papírokat, elmondasz mindent. Ő megmondja, mi legyen a következő lépés.
Aznap este Nóra felhívta Margit nagymamáját, aki egy kis lakásban élt a város szélén, és mindig boldogan fogadta az unokája hívását.
— Drágám, hogy vagy? — kérdezte a meleg, reszkető hang.
— Jól, nagyi. Csak szeretnék valamit megkérdezni. Tudsz esetleg valamit Ildikó egyéb bevételeiről? A nyugdíján kívül van más forrása?
Margit néhány másodpercig hallgatott.
— Miért érdekel ez téged, kincsem?
— Csak kíváncsi vagyok.
— Annyit hallottam, hogy kapcsolatban áll egy nővel… talán ingatlanokkal foglalkozik. Lakásokat adnak-vesznek, kiadnak. De ez csak pletyka, semmi biztosat nem tudok.
Ingatlanügyletek. Adásvétel. Nóra előtt felvillant a boríték képe. Talán ilyen üzletből származott a pénz? De akkor miért készpénzben, és miért titkolva?
— Köszönöm, nagyi. Hamarosan meglátogatlak.
— Gyere csak, nagyon hiányzol — felelte Margit szeretettel.
Másnap Judit irodájában ültek. Az ügyvédnő ötvenes évei elején járhatott, tekintete éles volt és figyelmes. Végighallgatta Nóra beszámolóját, időnként jegyzetelt, majd összekulcsolta a kezét.
— Ez egy tipikus megelőző támadás — mondta tárgyilagosan. — Úgy próbálnak előnybe kerülni, hogy önről festenek kedvezőtlen képet. Csakhogy van egy fontos előnyünk: ön időben értesült a szándékaikról. Így mi léphetünk először.
Részletes stratégiát vázolt fel. Elsőként Nóra adja be haladéktalanul a válókeresetet. Másodikként gyűjtse össze az elmúlt három év összes családi bevételét és kiadását igazoló dokumentumot. Harmadik lépésként pedig térképezzék fel Ildikó pénzügyi tevékenységét.
— Ha kiderül, hogy szabálytalan vagy jogsértő ügyekbe bonyolódott, az jelentősen erősítheti az ön pozícióját — magyarázta Judit nyugodtan, és előrehajolt az asztal fölött.