Gábor arca krétafehérré vált. Az anyja a mellkasához kapott, mintha hirtelen rosszul lett volna, Réka pedig döbbenten ingatta a fejét.
— Ez képtelenség! — fakadt ki Gábor. — Miért hallgattál erről?
— Ugyan miért kellett volna beszélnem róla? — felelte Katalin higgadtan. — Te magad mondtad, hogy nincstelen vagyok. Miért tárgyalnék pénzügyekről valakivel, aki szerint úgysem érek semmit?
— De hát… mi már külön élünk! Sőt, válunk!
— Valóban. Csakhogy a hagyaték még a házasság ideje alatt szállt rám. És a jogszabály világosan kimondja: az örökléssel szerzett vagyon az örökös kizárólagos tulajdona.
Gábor próbálta összerakni a hallottakat. Tegnap még megkönnyebbülten gondolt arra, hogy tiszta lappal, veszteség nélkül zárhatja le a házasságát. Most pedig azzal szembesült, hogy hatalmas összegről mond le.
— Pontosan… mennyiről beszélünk? — kérdezte száraz torokkal.
— A belvárosi lakás értéke körülbelül nyolcmillió forint, a nyaraló nagyjából kettő, a bankbetét pedig másfél millió. Ez összesen tizenegy és fél millió forint. Ennek a fele öt egész hétszázötvenezer lenne.
A számok súlyosan zuhantak a csendbe. Réka levegő után kapkodott, az anyós idegesen legyezte magát egy papírlappal.
— Katalin, kedvesem — váltott hirtelen mézes-mázos hangnemre Gábor —, talán nem kellene ennyire elsietnünk ezt a válást. Átgondolhatnánk még egyszer, nem?
— Nem — érkezett az azonnali, határozott válasz. — Te panaszkodtál állandóan, hogy a terhedre vagyok. Egyébként már megbíztam egy ügyvédet a vagyonjogi kérdések rendezésére.
— Ügyvédet? Kit?
— Ugyanazt a szakembert, aki a te keresetedet is beadta. Kiderült, hogy kiváló a szakmájában.
A bíró közben elmélyülten vizsgálta a Katalin által benyújtott iratokat. A tárgyalóteremben feszült csönd ült. Gábor idegesen kopogott az ujjaival az asztalon, az anyja hitetlenkedve csóválta a fejét, Réka pedig sürgetően suttogott valamit a bátyja fülébe.
— Tisztelt Bíróság! — pattant fel váratlanul Gábor. — Szeretném visszavonni a válókeresetet.
— Már nincs rá lehetőség — szólalt meg Katalin nyugodtan. — A válást elfogadom, és ragaszkodom a törvényes vagyonmegosztáshoz.
— Katalin, ezt megbeszélhetjük otthon is — próbálkozott Gábor enyhültebb hangon.
— Nincs miről beszélni. Te mondtad, hogy megkönnyebbülsz, ha megszabadulsz a „csórótól”.
A bíró felszólította a feleket, hogy minden tulajdonjogot igazoló végleges dokumentumot nyújtsanak be. Katalin felállt, és a dossziéjából újabb papírokat vett elő.
— Polina néném hagyatékán túl — kezdte tárgyilagosan — örököltem még egy ingatlant is tőle.
Gábor feje hirtelen felkapódott, tekintete rémülten kitágult.
— Egy második, háromszobás lakás Debrecen belvárosában — folytatta Katalin, miközben az iratokat a bíró elé tette. — A nagynénémnek két lakása volt, és mindkettőt rám testálta.
Gábor arca ismét elszürkült, szinte mozdulatlanná dermedt. Láthatóan képtelen volt feldolgozni az újabb fordulatot.
— Ez egyszerűen hihetetlen — suttogta az anyja. — Honnan került elő ez a tehetős rokon?
— Én nem szoktam kérkedni a családi ügyeimmel — felelte Katalin nyugodtan. — A bizonyítékok itt vannak.
A bíró alaposan áttanulmányozta az új dokumentumokat, ellenőrizte a pecséteket, aláírásokat.
— A Debrecen, Tverszkaja utca 17. szám alatti lakás Polina Ivanovna Szemenova tulajdonát képezte — olvasta fel hivatalos hangon. — A végrendelet értelmében az ingatlan Katalin, azaz Morozova Katalin Vitaljevna unokahúgra szállt.
Azok a rokonok, akik nemrég még gúnyosan mosolyogtak, most némán meredtek maguk elé. Réka idegesen gyűrögette a táskáját, az anyós arca falfehérré vált.
— És ennek az értéke? — préselte ki magából Gábor.
— A szakértői vélemény szerint a második lakás tizenkétmillió forintot ér — válaszolta a bíró, az értékbecslésre pillantva.
Gábor ajka megremegett, de hang nem jött ki rajta. Így az örökség teljes értéke meghaladta a huszonhárommillió forintot.
— Egy pillanat! — kapott észbe hirtelen. — Ha mindezt még a házasság alatt örökölte, akkor annak a fele engem illet!
A bíró tekintete szigorúvá vált.
— Téved — mondta higgadtan. — A hatályos családjogi rendelkezések egyértelműen kimondják, hogy az ajándékozás, öröklés vagy más ingyenes jogcímen szerzett vagyon kizárólag annak a házastársnak a különvagyona, aki azt megszerezte, és nem képezi a közös vagyon részét.