Eszter nem állt meg ott, hogy külön számlát nyitott magának. Munkát is vállalt egy utazási irodában, ahol a tulajdonos az első beszélgetés után felismerte, milyen érték a három nyelv magabiztos ismerete és az a természetes könnyedség, amellyel Eszter az emberekhez fordul.
Hajat is váltott – merészebb árnyalatot választott, olyat, amit András talán túl feltűnőnek nevezett volna. Vett egy farmert is, pontosan olyat, amire a férje mindig legyintett: „Ez már nem a te korod.”
Erre a reggelre azonban minden a helyére került. Lelkileg megerősödve, anyagilag önállóan, és még a ruhatárát tekintve is készen állt arra, ami következik.
Előkészületek könnyek nélkül
— Eszter, kérlek, próbáld megérteni… tudom, hogy ez most neked sok — kezdte András bizonytalanul.
— Ne dramatizáljuk túl — szakította félbe nyugodtan. — Felnőtt ember vagy, jogod van ahhoz, amit érzel. És én is felnőtt nő vagyok. Jogom van méltósággal reagálni.
Felállt, és a kamra felé indult. András követte. Nem kíváncsiságból ment utána, inkább udvariasságból.
— Talán még átbeszélhetnénk… Nem így akartam — próbálkozott a férfi.
— Tényleg? — Eszter könnyed mozdulattal emelte le a bőröndöt a polcról, és a kezébe adta. — Hogyan képzelted? Hogy Judit néni suttogja meg a lépcsőházban? Vagy hogy egyszer csak rátok nyitok egy gyertyafényes vacsorán a saját lakásomban?
— Eszti…
— Őszinte voltál. Ez legalább valami — felelte tárgyilagosan, mintha az időjárásról beszélne.
A hálóban András tanácstalanul állt a kitárt szekrény előtt.
— Azt sem tudom, mit vigyek el…
— A mindennapi ruháidat. Az irodai öltönyöket. Az edzőcuccot — sorolta Eszter higgadtan, és a kezébe adogatta az összehajtott pólókat. — Ja, és a fürdőszobából a hidratáló krémedet se hagyd itt. Egy új kapcsolatban a friss külső hosszú távú befektetés.
A férfi hitetlenkedve nézett rá.
— Most gúnyolódsz?
— Nem. Segítek csomagolni. Hiszen erre vágytál, nem? Egy megértő társra.
Eszter gondosan rendezte a ruháit. Azokat az ingeket, amelyeket két évtizeden át vasalt, az elegáns zakókat, amelyeket együtt választottak ki drága üzletekben. Most másik szekrénybe kerülnek majd, más kezek simítják ki a gyűrődéseiket.
— Tudod, András — szólalt meg, miközben összehajtotta a „Legjobb apa” feliratú pólót —, van bennem egy csipetnyi irigység is.
— Irántam? Miért?
— Mert előtted áll az új szerelem izgalma. A gyomorban repkedő pillangók, az álmatlan éjszakák, amikor a boldogság nem hagy aludni. Virágcsokrok, szívecskés üzenetek, nagy gesztusok. — Álmodozó mosoly suhant át az arcán. — És ugyan ki választana egy negyvenhét éves nőt? Apró ráncokkal, halvány striákkal, és azzal a rossz szokással, hogy este kilenckor már ásít?
András megdermedt. A tekintetében valami bűntudatszerű árnyék villant.
— Eszter, te gyönyörű vagy…
— Gyönyörű? — ismételte halkan, és a szó a levegőben maradt közöttük.