Eszter idegesen fújta ki a levegőt, majd folytatta:
— Utánanéztem a dolgoknak. Dolgozik, kap nyugdíjat is, és még egy szobát is kiad albérletbe. Mégis Balázs úgy tesz, mintha kötelességünk lenne teljes egészében eltartani. Ő pedig közben egyetlen lépést sem tesz azért, hogy akár csak egy forintot is hazahozzon.
Nóra együttérzően bólintott.
— Sajnos nem egyedi eset. Az egyik munkatársam pont ugyanezt élte át. A férje két évig „önmagát kereste”, az anyósa pedig rendszeresen átjárt kioktatni, milyen csapnivaló feleség. A vége válás lett.
— És most boldog? — kérdezte Eszter halkan.
— Azt mondja, felszabadult. Mintha mázsás súly esett volna le róla. Ráadásul anyagilag is jobban jött ki. Egyedül fenntartani magad kevesebbe kerül, mint egy felnőtt férfit és annak az anyját.
Eszter a konyhaablakon át bámulta az utcát. A gondolat, hogy változtatnia kellene, egyre erősebben motoszkált benne. Nem élhet így a végtelenségig.
— Tudod, mi fáj igazán? — fordult vissza Nórához. — Még mindig szeretem. Vagy talán már csak azt az embert, aki régen volt. Nem is tudom. De ebben a formában ez az élet elviselhetetlen.
— Akkor beszélj vele egyértelműen. Szabj határt. Vagy munkát keres, és befejezi az anyja pénzelését, vagy külön utakon folytatjátok. A reakciója mindent elárul majd.
— Attól tartok, őt választja majd helyettem — húzta el a száját Eszter.
— Ha így lesz, legalább tisztán látsz. És nem ringatod magad tovább illúziókba — szorította meg a kezét Nóra.
Amikor Eszter hazaért, Balázs a számítógép előtt ült, fejhallgatóval a fején. A képernyő villódzott, ő pedig teljesen belefeledkezett a játékba. Még csak hátra sem nézett, amikor az ajtó becsukódott.
— Beszélnünk kell. Most — mondta Eszter határozottan.
— Adj pár percet, mindjárt vége a meccsnek — legyintett a férfi anélkül, hogy ránézett volna.
Eszter odalépett, és lecsukta a laptopot.
— Nem. Ez fontosabb.
— Megőrültél? Ranglistás meccs volt! — csattant fel Balázs.
— A ranglistád hidegen hagy. A házasságunk romokban, te pedig úgy viselkedsz, mint egy kamasz.
Balázs hátradőlt, karba font kézzel.
— Rendben, hallgatlak. Mondd, mi a problémád.
— Nem utalok több pénzt az édesanyádnak. És elvárom, hogy legkésőbb egy hónapon belül állást találj. Nem álompozíciót, nem vezérigazgatói széket — csak munkát, amiből bevételünk származik.
— Ez most fenyegetés? — vonta fel a szemöldökét.
— Inkább végső figyelmeztetés. Elegem van abból, hogy mindent egyedül viszek. Vagy partnerként viselkedsz, vagy elválunk.
Balázs arca elkomorult.
— Anyu megmondta. Szerinte csak a pénz számít neked.
— Téved. A közös jövőnk érdekel. Harminckét éves vagyok, gyereket szeretnék. De hogyan tervezzek babát, ha a férjem nyolc hónapja nem dolgozik?
— Ez csak átmeneti időszak!
— Nyolc hónap nem átmenet, hanem berendezkedés! — csattant fel Eszter. — És abból, ahogy most reagálsz, nem látom, hogy változtatni akarnál.
— Mit szeretnél? Álljak be biztonsági őrnek? Vagy menjek el eladónak? Megalázzam magam?
— Azt szeretném, hogy felelősséget vállalj. Bármilyen tisztességes munka több, mint a semmi.
Balázs hirtelen felpattant.
— Elegem van ebből. Elmegyek anyuhoz. Ott legalább nem támadnak le minden este.
— Menj — felelte Eszter kimerülten. — De gondold át, amit mondtam. Egy hónap.
Amikor az ajtó becsapódott mögötte, Eszter összeomlott a kanapén. A könnyei hangtalanul folytak. Nem ilyen jövőt képzelt el maguknak. Most azonban már nem hátrálhatott meg. Vagy Balázs észhez tér, vagy neki kell új irányt szabnia az életének.
Másnap reggel egyedül ébredt. A férfi nem jött haza, és üzenetet sem hagyott. Eszter csendben megreggelizett, majd munkába indult, igyekezve kizárni a fejéből az előző esti jelenetet.
Az irodában azonban váratlan fordulat fogadta. Gergő, a részlegvezető, behívatta.
— Eszter, jó hírem van — kezdte mosolyogva. — Emlékszik a nemzetközi projektre, amit ön koordinált?
— Természetesen, nemrég zártuk le.
— Az ügyfél rendkívül elégedett. Olyannyira, hogy éves szintű együttműködést kezdeményeznek, és ragaszkodnak hozzá, hogy továbbra is ön irányítsa a munkáikat.
Eszter szíve nagyot dobbant.
— Ez fantasztikus!
— Van még valami. A bővülő feladatkör miatt senior projektmenedzseri pozíciót ajánlunk önnek, jelentős — körülbelül negyvenszázalékos — fizetésemeléssel.
Egy pillanatra megszédült. Ez az előrelépés gyakorlatilag minden anyagi bizonytalanságát megszüntette volna.
— Nagyon köszönöm. Örömmel vállalom.
— Megérdemelte — tette hozzá Gergő komolyan. — Az egyik legmegbízhatóbb emberem.
Amikor kilépett az irodából, ösztönösen a telefonjáért nyúlt, hogy felhívja Balázst. Aztán megállt. Előbb bizonyítson ő.
Este, amikor hazaért, különös csend fogadta. A konyhában azonban nem volt egyedül. Az asztalnál Ildikó ült, teáscsészével a kezében, magabiztos tartással, mintha mindig is az övé lett volna a lakás. Eszter megdermedt az ajtóban, érezve, hogy a következő beszélgetés aligha lesz könnyű.