A lakás levegője ezekben a napokban szinte elnehezült Benedek jelenlététől. Úgy rótta a köröket a nappali és a konyha között, mint egy bezárt ragadozó, amelyik a rácsokat méregeti, és Réka szinte a bőrén érezte a belőle áradó, visszafojtott indulat vibrálását. Tudta, hogy a férfi nem hátrált meg. Csupán kivár, összpontosít, és a megfelelő pillanatra tartogatja az erejét.
Az a pillanat csütörtök este érkezett el. A gyerek már békésen aludt a szobájában, a mosogató üresen csillogott. Réka egy fotelben ült, könyvvel a kezében. Benedek hosszú percekig némán állt az ablaknál, a sötét utcát figyelve, majd hirtelen megfordult. A mozdulatában ott feszült az elhatározás: most támad.
— Döntöttem — mondta kemény, ellentmondást nem tűrő hangon. — Eladjuk mindkét kocsit. A te kis játékszeredet meg az én öreg tragacsomat is. Ez így abszurd. Két ócskavas egy családban. Ez nem presztízs, hanem röhej.
Réka lassan becsukta a könyvet, az ölébe tette, de nem nézett fel. Csendben kivárt.
— Összeadjuk az árukat, hozzányúlunk egy kicsit a tartalékhoz, és veszünk egy rendes, nagy autót. Családit. Már találtam is egy kiváló darabot. Keveset futott, hibátlan állapot. Tökéletes lesz mindenkinek. És ezzel lezárjuk ezt az egészet.
Amikor befejezte, feszült figyelemmel várta a reakciót. Számított szemrehányásokra, pénzügyi vitára, önzéssel kapcsolatos vádakra. Fejben már minden ellenérvre előkészítette a válaszát. Biztos volt benne, hogy most fölénybe kerül.
Réka néhány másodpercig nem szólalt meg, mintha mérlegelné az elhangzottakat. Aztán felemelte a tekintetét. Az arcán nem látszott sem sértettség, sem düh. Csak higgadt érdeklődés.
— A család érdekében? — kérdezte csendesen.
— Igen, a család miatt! — vágta rá Benedek lendületesen, és már érezte is a megkönnyebbülést, hogy a legerősebb érvénél tartanak. — Leventének, a telekre járáshoz, a rokonlátogatásokhoz. Mindenhez.
— Nagyszerű — felelte Réka meglepően könnyed hangon. — Egyetértek a családi szemlélettel. Ha viszont a közös érdekről beszélünk, csináljuk rendesen. Partnerként. Felnőtt emberek módjára.
Benedek szemöldöke összerándult. Erre nem számított. Bizalmatlanul bólintott, nem látva, merre halad ez a beszélgetés. Réka felállt, az íróasztalhoz lépett, és felnyitotta a laptopját. A készülék halk kattanása a feszült csendben szinte túl hangosnak hatott. A képernyőt Benedek felé fordította.
— Tehát azt javaslod, hogy adjam el az autómat, mert szerinted túl „nőies”, és vegyünk helyette egy hatalmas terepjárót, amivel te jársz majd? Én pedig tömegközlekedjek? Nos, van egy jobb ötletem.
A monitoron egy precízen megszerkesztett táblázat jelent meg. Benedek hunyorogva nézte az oszlopokat és számokat.
— Pontosan úgy, ahogy mondtad — folytatta Réka, miközben a kurzorral kiemelt néhány sort. — Eladjuk mindkét autót. Összevonjuk az összeget. Kiegészítjük a megtakarításból. Megvesszük a terepjárót. És utána bevezetjük a menetnaplót. Itt láthatod.
Átkattintott egy másik fülre: „Kilométer- és költségnyilvántartás”.
— Minden egyes megtett kilométer, ami magáncélú, befizetés a közös autóalapba. Kiszámoltam a díjat: átlagos üzemanyagköltség plusz értékcsökkenés, szerviz, biztosítás, elosztva az éves futással. A te munkába járásod, az én bevásárlásaim, a te edzőtermi kitérőid, az én látogatásaim a barátnőmhöz — minden tétel rögzítve. Teljesen átlátható rendszer.
Úgy beszélt, mint egy pénzügyi tanácsadó, aki részletes kimutatást ismertet. Benedek arca fokozatosan elkomorult.
— A családi ügyek — folytatta Réka, hangja most már keményen csengett — például Levente oviba vitele, közös utak a telekre, orvoshoz, a szülőkhöz — természetesen a közös kasszából mennek. Hónap végén elszámolunk. Egyenrangú félként. Rendben?
A helyzet hirtelen egészen más megvilágításba került. Benedek tekintete a számokra tapadt, miközben az agya lázasan számolt. A munkahelye harminc kilométerre van. Oda-vissza hatvan naponta. Rékáé alig öt. Neki tíz kilométer összesen. Az ő futása hatszoros. És akkor még ott az edzőterem, a hétvégi baráti találkozók.
A felismerés villámcsapásként érte. Amit Réka felkínált, az azt jelentette, hogy a vágyott terepjáró fenntartásának költségeit túlnyomórészt ő állná — a saját fizetéséből, amely amúgy is szerényebb az asszonyénál.
Ez nem alku volt. Ez egy hidegen megfogalmazott ultimátum, amelyet hibátlan logikába csomagoltak.