— Komolyan azt várod tőlem, hogy adjam el az autómat, mert szerinted túl „csajos” és nem elég hasznos, aztán vegyünk helyette neked egy óriási terepjárót? És majd én tömegközlekedjek munkába? Ugyan már, ennél azért kreatívabb megoldás is létezik!
— Legalább ne állnál annyira rá a padkára. Egy erősebb széllökés, és már viszi is — jegyezte meg Benedek, miközben a konyha ajtajának támaszkodva figyelte, ahogy Réka sorban kipakolja a szatyrokat.
— Nem fogja elvinni, mert benne ülök. Nem vagyok papírsúlyú — felelte hátra sem pillantva. Ugyanaz a vita keringett közöttük hetek óta, és Réka már felismerte az első, még ártatlannak tűnő felütést.
Benedek felmordult, kivett a hűtőből egy palack vizet. Lassan mozdult, mintha a szűk konyha túl kicsi lenne számára, mintha a vállaival több teret akarna kiszorítani a lakásból. A közös otthonukból.
— Nem ez a lényeg. A gyereket is abban viszed. Ha beállsz egy kamion mellé, észre sem lehet venni titeket. Egy figyelmetlen sofőr, és kész a baj. Ez veszélyes, Réka. Gondolkodtál ezen?
A nő kezében megállt a túró csomagolása. Lassan megfordult. Tekintete higgadt volt, de éles. Pontosan tudta, merre tart ez a beszélgetés. Attól a naptól kezdve, hogy Benedek egyik kollégája megjelent a munkahelyen egy hatalmas, fekete terepjáróval, borítékolható volt.
— Igen, végiggondoltam — mondta nyugodtan. — Éppen ezért nem parkolok kamion mellé. És odafigyelek vezetés közben. Ellentétben néhány „legyőzhetetlen” autó tulajdonosával, akik azt hiszik, rájuk nem vonatkoznak a szabályok.
Az érvelés lepattant Benedekről. Egy legyintéssel söpörte félre, mint valami jelentéktelen bosszúságot. Nem most akart visszavonulót fújni. Ma az „aggódó apa” szerepében lépett színre — ez volt a legerősebb kártyája.
— Láttam ma egyet… egy igazi monstrumot. Guruló erődítmény. Fekete, csillogó, hatalmas kerekekkel. Amerre ment, mindenki félrehúzódott. Érezni lehetett benne az erőt. A tekintélyt. Ez való családi autónak. Egy férfi ilyet választ, ha számít neki a szerettei biztonsága.
Úgy beszélt, mintha maga előtt látná az áhított járművet. Réka visszafordult a hűtőhöz. Tudta, hogy bármilyen racionális érv — fogyasztás, szervizköltség, parkolási nehézségek a régi társasház udvarán — falba ütközne a „de ez biztonságos” mantrán.
— Gondolj bele, milyen lenne ezzel menni a telekre — folytatta lelkesülten Benedek. — Nem kellene sakkozni a csomagokkal. Mindent be a csomagtartóba, Paskát a gyerekülésbe, és indulás. Hó? Sár? Ugyan már. A te kis… bogarad… az első nagyobb esőnél feladja.
Megállt, várva a reakciót. De Réka csupán tovább rendezgette az élelmiszereket. A hallgatása tömörebb volt bármilyen szónál, és Benedek érezte benne az ellenállást.
— Réka, figyelsz rám egyáltalán? Ez rólunk szól. A kényelmünkről. A fiunkról. Nem számít ez neked?
— Dehogynem számít — zárta be a hűtőt, majd szembefordult vele. — Ezért választottam olyan autót, amelyik ötcsillagos minősítést kapott törésteszten, városban hét litert fogyaszt, nem huszonhetet, és mindig találok vele parkolóhelyet a ház előtt. Az én „bogaram” ésszerű döntés. A te álomautód viszont inkább hiúsági kérdés. Drága és szükségtelen.
Szavai tisztán, megfontoltan hangzottak el. Benedek arcáról eltűnt az ábrándos mosoly, helyét sértett keménység váltotta fel. Közelebb lépett.
— Szóval szerinted, ha biztonságosabb autót akarok, az puszta önzés?
— Szerintem te szeretnél egy terepjárót — felelte halkan, de határozottan. — És ezt próbálod családi érdeknek beállítani. Vágyakozni természetes. Az viszont nem, ha ezt érzelmi nyomásgyakorlással próbálod keresztülvinni.
Benedek állkapcsa megfeszült. Látta, hogy az oldalról indított támadás nem hozott eredményt, a nyílt konfrontáció pedig szintén kudarcba fulladt. Réka átlátott rajta, és ez jobban fájt neki, mint maga az elutasítás. Egy szó nélkül kivonult a konyhából.
Réka azonban tudta, hogy ezzel nincs vége. Ez csak próbakör volt, puhatolózás. A döntő összecsapás még előttük állt.
Három napon át tartott a némaság. Olyan sűrű volt, hogy szinte tapintani lehetett. Benedek ugyan nem hozta fel többé az autó témáját, de a hallgatása hangosabb volt bármilyen kimondott szónál.