…eltűnni egy időre, hogy végre észrevegyék, mennyire fáj neki ez az egész? A hideg egyre jobban áthatotta a kabátját, de még nem volt ereje felállni a padról.
Visszaköltözni a szüleihez? De ott sem várná már ugyanaz az otthon. Az édesanyja és az apja rég berendezkedtek a saját ritmusuk szerint, az öccse pedig egy másik városban tanult, ritkán járt haza. Ott idegennek érezné magát. És itt… itt is mintha feleslegessé vált volna.
A telefonja ismét rezegni kezdett a kezében. Benedek neve villogott a kijelzőn. Nóra kinyomta. Újra hívta. Megint. Végül lenémította a készüléket, és mozdulatlanul meredt maga elé a sötét parkban.
Fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, amikor hirtelen megroppant a kavics a pad mellett. Valaki leült mellé. Összerezzent, és odakapta a fejét.
Benedek volt az. Csapzottan, átázott kabátban, lihegve. A kezében egy szerény csokrot szorongatott – látszott rajta, hogy az első útjába eső éjjel-nappaliban kapta fel, de mégis virág volt.
— Nóra… — mondta halkan. — Kérlek, ne haragudj.
A nő nem felelt. Benedek felé nyújtotta a csokrot, mintha pajzsként tartaná maga előtt.
— Teljesen ostoba voltam. Elfelejtettem a születésnapodat. Anya szólt, miután elmentél. Egyszerűen nem állt össze bennem, hogy ma van.
Nórából ekkor kitört a visszafojtott indulat.
— Tehát a te anyád ünnepére húsz emberre főzök, sütök, rohanok, de az én születésnapom nem jut eszedbe? — a hangja remegett. — Ez az egyetlen nap az évben, ami rólam szól. Csak ennyi. És még ezt sem tartottad számon!
Benedek gyengéden megfogta a kezét.
— Tudom, hogy megbántottalak. Nincs rá mentségem. Szeretlek, Nóra, ezt hidd el. Csak… szétszórt vagyok. Mindig is az voltam. Anyám mindent észben tartott helyettem, hozzászoktam, hogy más figyel a dátumokra. De ez nem kifogás. Nem akarom, hogy így legyen tovább.
A nő hallgatott, a könnyei csendben peregtek.
— Néha azt érzem, talán nem is szeretsz igazán — suttogta megtörten. — Mert ha fontos lennék, nem felejtenél el.
— Igazad van mindenben — húzta közelebb Benedek. — Önző voltam. Túl kényelmes. De változtatni fogok. Már most beállítottam emlékeztetőket a telefonomon, a naptárban, mindenhol. Nem akarok még egyszer ilyen hibát elkövetni. Adj még egy esélyt, kérlek.
Nóra végül a vállára borult, és olyan sírás tört fel belőle, amit már régóta visszatartott. Gyermeki, kontrollálhatatlan zokogás volt, tele felgyülemlett keserűséggel, csalódással, fáradtsággal. Benedek csak tartotta, simogatta a haját, és nem szólt közbe.
— Annyira egyedül érzem magam — hüppögte. — Nincsenek barátaim, nincs senkim ebben a városban. Csak te vagy nekem. És amikor te sem figyelsz rám, az olyan, mintha nem maradna semmim.
— Itt vagyok — válaszolta azonnal. — És itt is maradok. Nem foglak többé magadra hagyni. Megígérem.
Sokáig ültek így, összebújva az esőben, míg végül Benedek felállt, és felsegítette Nórát.
— Gyere haza. Anya megterítette az asztalt. Azt mondta, szégyen lenne nem felköszönteni a menyét. Vár rád.
Nóra némán bólintott. Megfogta Benedek kezét. A csokor szirmairól csöpögött a víz, de ő nem engedte el.
Otthon valóban egy torta várta őket az asztalon — egyszerű, bolti darab, de gondosan feldíszítve gyertyákkal. Ildikó meggyújtotta őket, és meleg tekintettel fordult felé.
— Kívánj valamit, Nórácskám.
Nóra Benedekre nézett. A férfi zavartan állt mellette, bűntudatosan, szinte gyermeki kiszolgáltatottsággal. Abban a pillanatban megértette: Benedek valószínűleg mindig ilyen marad — szeretetteljes, jó szándékú, de figyelmetlen az igazán lényeges dolgokban. És neki kell eldöntenie, együtt tud-e élni ezzel.
Lehunyta a szemét, majd elfújta a gyertyákat. A kívánsága egyszerű volt: legyen ereje. Ereje elfogadni, ereje szeretni, ereje hinni abban, hogy lehet közösen jobban csinálni.
— Boldog születésnapot — súgta Benedek, és magához ölelte.
— Boldog születésnapot — ismételte Ildikó is.
Nóra könnyes arccal próbált mosolyogni. Nem ilyen ünnepről álmodott. De ez volt az élete. Ez a férfi, ez a család, ezek a hibák és ezek a bocsánatkérések. És talán — minden tökéletlenség ellenére — képes lesz arra, hogy ebből valami jót építsen.
Vagy legalábbis megpróbálja.