Gergő, a frissen kapott hátszéllel, még inkább nekibátorodott. Úgy mérte végig a társaságot, mint aki már kiosztotta a győzelmi beszédet is fejben.
– Pontosan! – emelte magasba a mutatóujját, mintha legalábbis törvényt hirdetne. – Erről beszélek! Összeállítottam egy listát a kifogásaimról. Első pont: felelőtlen költekezés. A múlt hónapban vettél magadnak egy kabátot. Nóra, van már dzsekid! Minek még egy?
– Azért, hogy ne nézzek ki túlnőtt kamasznak, ellentétben egyesekkel, akik még mindig „Sörkirály” feliratú pólóban feszítenek – feleltem higgadtan. – És ha már itt tartunk, azt a kabátot a saját jutalmamból fizettem.
– Egy családban közös kassza van! – csapott rá az asztalra olyan erővel, hogy Tibor bácsi tányérja megugrott. A szendvics kis híján a földön landolt, de ő bravúros mozdulattal megmentette. – Te pedig eltitkolod a bevételeidet! Ez gazdasági bántalmazás!
Majdnem félrenyeltem a teát a nevetéstől.
– Gazdasági bántalmazás? Gergő, új szavakat tanultál? Dicséretes. De nézzük a számokat. Havi negyvenezer forintot keresel. Ebből öt elmegy benzinre a „kis drágádba”, ami gyakrabban robban le, mint ahányszor te teljesíted a házastársi kötelességeidet, újabb öt pedig az ebédekre. A jelzálogot, a rezsit és a bevásárlást én fizetem. Miféle közös fazékról beszélsz? Olyanról, amiből te merítesz, én meg csak töltöm bele?
Gergő arca bíborba fordult, az orcái úgy izzottak, mintha tojást lehetne sütni rajtuk. Nyilván nem számított rá, hogy az anyja előtt konkrét összegekkel állok elő.
– A pénz nem minden! – váltott hirtelen erkölcsi magaslatra. – A tisztelet a lényeg! Te nem tisztelsz engem. Egyedül döntesz. Még az előszoba tapétáját is nélkülem választottad ki!
– Mert ha a te döntésedre vártam volna, még mindig barlangrajzok közt élnénk – vágtam vissza. – Fél évig válogattál egy fürdőszobaszőnyeget, Gergő. Fél évig! Aztán megvetted azt, amelyik már a víz látványától is hullani kezd.
– Az dizájnkoncepció volt! – sipította.
– Nem, az egy rossz döntés volt – javítottam ki kedves hangsúllyal. – Ahogy az is, hogy ezt a… családi tanácskozást összehoztad.
Erika úgy érezte, ideje közbelépni a nehéztüzérséggel. Nagyot sóhajtott, és drámaian a mellkasára szorította a kezét.
– Jaj, kisfiam, én mondtam neked… A nő legyen a nyak, ami irányítja a fejet. De itt… itt valami sokfejű szörnyeteggel állunk szemben. Nóra, drágám, hát így beszélünk? Egy férfi szeretné magát gazdának érezni. Miért nem segítesz neki ebben? Add oda neki a pénzt, hadd kezelje ő. Biztosan jobban tudja, hova kell befektetni!
A „befektetni” szó úgy csengett a fülemben, mint egy riasztó. Ismertem Gergő vállalkozó szellemét. A nagy üzletei rendszerint felesleges kacatok felhalmozásában vagy kétes hátterű piramisjátékokban végződtek, amelyek kétszáz százalékos hozamot ígértek két nap alatt.
– Anya – kezdte ünnepélyesen Gergő, kihasználva a felvezetést.