— Mindenért. A munkám miatt, a fizetésem miatt, ahogy kinézek, amilyen vagyok. Számára nem vagyok más, csak egy cseléd. Egy ingyenes házvezetőnő, aki ráadásul még pénzt is termel a háztartásba.
Ágnes szeme összeszűkült.
— És ezt hagyod?
Eszter fáradtan elmosolyodott.
— Mit tehetnék? Nemrég vettünk fel lakáshitelt. Harminc évig fizethetjük.
Az idősebb asszony határozottan megrázta a fejét.
— Jegyezd meg jól: nincs olyan ingatlan a világon, ami többet érne a tartásodnál. Semmi nem ér annyit. Fiatal vagy, csinos és értelmes. Miért maradsz egy olyan férfi mellett, aki semmibe vesz?
A szavak egész nap visszhangoztak Eszter fejében. Este, miközben a nappaliban terített és az érkező vendégeknek készítette elő a vacsorát, megszólalt a csengő. Az ajtóban Balázs legjobb barátja, Márk állt, mellette a felesége, Kinga.
— Szia, Eszter! — üdvözölte vidáman Márk. — Hogy bírod?
— Megvagyok, köszönöm. Gyertek beljebb.
Kinga végigmérte, és összevonta a szemöldökét.
— Nem festesz túl jól. Beteg vagy?
— Nem, csak kimerült.
— Persze, ilyen férj mellett — morogta félhangosan Kinga. — Balázs igazi zsarnok, ezt mindenki tudja.
— Kinga… — figyelmeztette halkan Márk.
— Ugyan már, igazat mondok. Eszter, csoda, hogy még kitartasz. Én már rég…
A bejárati ajtó ekkor nagy zajjal kivágódott. Balázs lépett be, és hanyagul a fogasra dobta a kabátját.
— Ó, megjöttetek! Sziasztok! — Márkot hátba veregette, Kingát puszival köszöntötte. Eszterre rá sem pillantott. — Eszter, hozd be a vacsorát a nappaliba. És a sört se felejtsd.
Eszter szó nélkül fordult ki a konyhába. A falon át tisztán hallotta a hangját.
— Képzeljétek, tegnap megint jelenetet rendezett. Új kanapét akart! Mondtam neki, hogy hitelt fizetünk, mire ő sírni kezdett. Komolyan, mint egy hisztis gyerek.
— Balázs, talán nem kéne így beszélned róla — jegyezte meg bizonytalanul Márk.
— Miért, hazudok? Mindig csak követelőzik. Fogalma sincs, hogy a pénzt meg is kell keresni.
Eszter megdermedt a tálcával a kezében. A mellkasában hideg, kemény indulat feszült.
— Tudjátok, mennyit visz haza? Huszonötezret! — folytatta Balázs gúnyosan. — Egyetlen üzletből többet kapok. És még jogokat követel!
— Ez így nem szép — szólt közbe Kinga. — Eszter rendes nő, nem érdemli ezt.
— Ugyan, már megszokta — nevetett fel Balázs. — Igaz, Eszter? Te ilyen mártír alkat vagy!
Eszter letette a tálcát a dohányzóasztalra. Lassan kiegyenesedett, és egyenesen a férjére nézett.
— Balázs, beszélnünk kell.
— Később — legyintett. — Vendégeink vannak.
— Nem. Most.
A szobára sűrű csend telepedett. Balázs arca megkeményedett.
— Mit művelsz?
— Holnap beadom a válókeresetet.
A levegő megfagyott. Balázs lassan felállt.
— Micsoda? El akarsz válni? Hiszen most vettünk lakást!
— Pontosan azt mondtam, amit hallottál. Nem maradok tovább egy olyan ember mellett, aki folyamatosan megaláz.
Balázs felnevetett.
— Elment az eszed? Mert kimondom az igazat, máris válás?
— Nem az igazság fáj. Az, ahogyan beszélsz velem. Ahogy semmibe veszel.
— Ne játssz drámát! — lépett közelebb. — Én tartalak el. Az én pénzemből élünk. A lakást is én vettem! És te még hálátlan is vagy!
— Közösen vettük — felelte Eszter higgadtan. — Az önerő az én megtakarításomból és anyám örökségéből ment.
— Az a pár fillér? — horkant fel Balázs. — Az semmi ahhoz képest, amit én fizetek!
— Talán jobb lenne, ha mennénk… — szólalt meg feszengve Márk.
— Maradjatok! — csattant fel Balázs. — Hadd lássák, milyen feleségem van! A semmin hisztizik!
Eszter mély levegőt vett.
— Holnap elindítom a válást. A lakást eladjuk, a pénzt megfelezzük, a hitelt lezárjuk.
— Megőrültél? Nem lesz itt semmiféle válás! A feleségem vagy, és azt teszed, amit mondok!
— Nem. Ennek vége. Három évig tűrtem a lekezelést, a gúnyt, a sértéseket. Elég volt.
— Ugyan ki akarna téged? — csattant fel Balázs. — Harmincévesen, komoly szakma nélkül, pénz nélkül? Meg fogod bánni!
Kinga felpattant.
— Balázs, hagyd abba! Te üldözted idáig!
— Ne szólj bele! Ez a mi ügyünk!
— Már nem csak a tiéd — mondta Eszter halkan, de határozottan. — Összepakolok, és Rékához költözöm egy időre. A kulcsokat itt hagyom.
Sarkon fordult, és a hálószoba felé indult. Balázs dühösen utána vetette magát.
— Állj meg! Hová mész? Azonnal gyere vissza! Megtiltom!