A házon kívül, azon a bizonyos telken semmi sem volt, amiért vitatkozhattunk volna. Maga a nyaraló is Gabriella nevén szerepelt. Úgy távoztam, ahogyan érkeztem annak idején: egy bőrönddel – és a kertemmel.
A csemetéket egy ismerős gazdálkodónál teleltettem át, gondosan vermelve. Amikor eljött a tavasz, egy kertépítőknek szóló szakmai csoportban hirdettem meg őket. Nem kellett sokáig várnom: egyben vitték el az egészet. A befolyt összegből kifizettem az önerőt egy hitelhez. A saját lakásomhoz. Az elsőhöz, ami valóban az enyém.
A mennydörgés áprilisban érkezett, amikor a hó végleg elolvadt.
Gabriella hívása munka közben ért. Fél éve nem beszéltünk, így már a csengés is meglepett.
– Te! – sikoltott bele a telefonba olyan hangerővel, hogy el kellett tartanom a készüléket a fülemtől. – Mit műveltél, te szerencsétlen?!
– Jó napot, Gabriella. Mi történt? – kérdeztem higgadtan.
– Kijöttünk a vevőkkel! – kapkodta a levegőt. – Az ingatlanos idehozta őket, azt ígérte, „mesés kert”, „angol pázsit”! Erre mi fogadja őket? Felforgatott föld, gödrök, sár bokáig! A vevők sarkon fordultak, közölték, hogy csalók vagyunk! Kinga zokog!
Az ablakhoz léptem. Odakint a tavaszi város zajlott, az emberek siettek, a fák rügyeztek.
– Miért lennének csalók? – kérdeztem nyugodtan. – A telek a helyén van. A ház áll. A kerítés is.
– Mindent elvittél! Elloptad a kertünket! Tönkretetted az ingatlant, lenyomtad az árát! Ki ad így ezért pénzt?!
Csendesen, de határozottan válaszoltam.
– Nem loptam el semmit. A saját, ingó tulajdonomat vittem el. Minden növényről, minden egyes polikarbonát lapról számlám van. Felajánlottam, hogy kivásárolhatják a befektetésemet. Azt mondták: „Az én földem, az én bokraim.” A jog viszont kimondja: ami a telek rendeltetésszerű használatának sérelme nélkül eltávolítható, az annak a tulajdona, aki megvásárolta.
– Hogy volt képed… – tört ki sírva. – Család voltunk!
– Pontosan. Voltunk. El akarták adni a munkámat, hogy Kinga gondjait rendezzék. Jótékonysági kertészetnek néztek? Nem, Gabriella. Én befektető vagyok.
– Miféle befektető?! – csattant fel.
– Olyan, aki visszavonta a tőkéjét. Sok sikert.
Bontottam a vonalat, majd letiltottam a számát.
Úgy hallottam, a nyaraló azóta sem talált gazdára. A felásott, üres föld látványa elbizonytalanítja az érdeklődőket; némelyik azt hiszi, valami furcsa feltárás zajlott ott. Félnek belevágni. Most Kingának kell majd „megegyeznie” az agyagos talajjal – vagy áron alul túladni rajta.
Én pedig? Vettem egy lakást tágas lodzsával. Tegnap elültettem az első petúniákat. A sajátomat, a saját földembe. És valahogy élénkebben virágoznak, mint bármi korábban.