– Külön akar élni? Akkor béreljen lakást. Pont úgy, ahogy minden magára valamit adó felnőtt teszi. Nem ő lenne az első, és nem is az utolsó.
– A családtagok támogatják egymást!
– A családtagokat igen. De nem azokat, akik mások nyakán élősködnek, és…
Eszter nem fejezte be a mondatot. Gábor hirtelen felkapta a kávéscsészét, és teljes erőből a falhoz vágta. A porcelán csattanva tört szét, apró darabjai szanaszét pattantak a konyhakövön.
– Akkor figyelj ide – remegett a férfi hangja az indulattól. – Vagy beköltözteted a lakásodba a testvéremet, vagy összepakolsz, és eltűnsz innen!
– Tessék?
– Jól hallottad! Elegem van az állandó zsörtölődésedből, a kifogásaidból! Márk végre észhez tért, és te még most is akadályozod!
– Szóval én vagyok az útban – felelte Eszter meglepően higgadtan. – Így gondolod?
– Pontosan! Mindig csak hátráltatod. Csak magaddal törődsz!
– Rendben – hajolt le Eszter, és egy törlőkendővel feltörölte a kifröccsent kávét. – Értem.
– És most mit fogsz csinálni?
Az asszony felegyenesedett, és egyenesen a férjére nézett.
– A döntést már három hete meghoztam. Arra vártam, hogy te is kimondj mindent, amit gondolsz.
Ezzel sarkon fordult, és magára hagyta Gábort a konyhában. A hálószobában az éjjeliszekrényen egy kék dosszié hevert. Nem hirtelen felindulásból cselekedett – az elmúlt hetekben minden lépést gondosan előkészített.
– Nem kell fenyegetőznöd – mosolygott halványan, amikor visszatért, és meglátta férje tanácstalan arcát. – Rég eldöntöttem, hogy elmegyek. Függetlenül attól, mit mondasz.
– Miről beszélsz? – Gábor idegesen megigazította a zakóját. A folyosóról neszek hallatszottak; úgy tűnt, Márkot is felébresztette a kiabálás.
– Ha már te hoztad szóba a költözést… – Eszter felemelte a mappát.
– Az meg micsoda?
– A válókereset. Két hete adtam be – mondta egyenletes hangon. Belül reszketett, de ezt nem engedte hallatszani.
Gábor arca elsápadt.
– Te… ezt nem gondolhatod komolyan…
– De igen. – Eszter elővett egy újabb iratköteget. – Ezek pedig a saját lakásom eladásáról szólnak. Arról az ingatlanról, ahová a testvéredet akartad költöztetni. Az adásvétel majdnem lezárult.
– Várj… miért? Hogyan? – rogyott le a székre a férfi, mintha hirtelen elfogyott volna az ereje.
– És még valami. – Egy borítékot csúsztatott elé. – Ebben a közös otthonunkban lévő tulajdonrészem értékesítésének papírjai vannak. Amint a válás jogerős lesz, elindítom a folyamatot. Maradhatsz itt Márkkal, vagy akár egy egész csapattal is. Nekem mindegy.
– Megőrültél? Ez a mi otthonunk!
– Az volt. Addig, amíg panziót nem csináltál belőle a felnőtt öcséd számára.
– Eszter, kérlek, beszéljük meg…
– Nincs miről beszélni, Gábor. Eleget mondtunk egymásnak. Ez alatt a pár hét alatt rájöttem, mennyire belefáradtam mindenbe. A te határozatlanságodba. Abba, hogy vakon mentegeted a testvéredet. És abba a szagba, ami esténként a konyhában terjengett.
– És… Nóra?
– Nóra velem jön. Pécsre.
– Pécsre? – kapta fel a fejét a férfi.
– Igen. A lakás árából ott vettem egy kisebb, napfényes otthont. És kinéztem egy helyiséget a stúdiónak is.
Gábor a hajába túrt.
– Ezt nem teheted!
– Dehogynem. Megteszem. Mert valakinek végre felelősséget kell vállalnia a saját életéért. Én képes vagyok rá.
Az ajtóban ekkor megjelent a kócos Márk.
– Mi zajlik itt?
– Semmi különös – zárta össze Eszter a dossziét. – Csak rájöttem, hogy egyeseknek fontosabb egy felnőtt testvér kényelme, mint a saját családjuk.
– Eszter, várj!
De ő már elindult kifelé, és nem nézett vissza.
Egy hónappal később Eszter az új lakás erkélyén állt Pécsen. Az utca alattuk élettel telt meg, a levegőben tavaszi virágok illata keveredett a város zajával. Minden idegen volt, mégis ígéretes.
A másik szobában Nóra vidáman pakolta ki a ruháit.
– Anya, mikor nézzük meg a stúdiót? – kiáltotta át.
– Holnap, kincsem. Mostantól minden a holnappal kezdődik.
Nem csörgött a telefon, nem hallatszott részeg nevetés a konyhából, és nem kellett idegen lépteket tűrnie a saját otthonában. Furcsa módon könnyűnek érezte magát. Nyugodtnak.
A város odalent mit sem tudott arról, min mentek keresztül. És talán épp ez adta az új kezdet igazi szabadságát.