– …az autóra, miközben a ház üresen áll.
– Meg sem kérdeztél róla – felelte Réka halkan, de élesen.
– Réka, azt hittem, megérted. Csak átmeneti megoldás. Nem kell ebből ekkora ügyet csinálni.
A nő szó nélkül bontotta a vonalat. A keze nem remegett, a légzése is egyenletes maradt. Belül azonban dermedt csend telepedett rá, mintha minden érzés jéggé fagyott volna benne.
Este hazament, és a kulcsokat határozott mozdulattal az asztalra tette Márk elé. A férfi a kanapén ült, a telefonját görgette, fel sem nézett azonnal.
– Holnap elmennek a munkások. És te is jössz velem, hogy lásd, mit műveltek ott.
– Réka, ne csinálj jelenetet. Anya megnézte a házat, rendes emberek laknak benne.
– Rendesek? A régi réz teáskanna eltűnt. A szerszámok szétázva rozsdásodnak az udvaron. A padlót cigarettacsikkek égették ki.
Márk végre felemelte a tekintetét. Nem bűntudat volt benne, inkább értetlenség.
– És? Az a kanna ócskaság volt, legfeljebb eladjuk. A szerszámok meg amúgy is lomok. Réka, te a múltba kapaszkodsz. A háznak hasznot kell hoznia, nem emlékműként porosodnia valami régi rokon miatt.
Réka némán nézte. A férfi nem mentegetőzött, nem hárított – egyszerűen így gondolta.
– Nem volt jogod dönteni – mondta végül csendesen. – Az a ház az enyém.
– Család vagyunk. Ami a tiéd, az az enyém is.
– Közös a hűtő és a villanyszámla. De a ház az én tulajdonom. És én határozok róla.
Márk felállt, kiment a konyhába egy pohár vízért. Félvállról odavetette:
– Önző vagy. Anyának igaza van, egy halott emlékébe kapaszkodsz ahelyett, hogy normálisan élnél. Elegem van a hisztijeidből.
Réka nem válaszolt. Összepakolt néhány ruhát, és átment a barátnőjéhez. Márk még csak ki sem jött utána a konyhából.
Másnap reggel felkereste a körzeti megbízottat. A férfi türelmesen végighallgatta, átnézte a tulajdoni lapot, majd bólintott.
– A tulajdonos beleegyezése nélküli beköltözés. Ráadásul rongálás. Kimegyünk, jegyzőkönyvet veszünk fel.
Amikor kiértek a házhoz, a munkások még aludtak. A rendőr szó nélkül körbejárta az épületet, lefényképezte a kiégett parkettát, a kitört kerítésléceket, az udvaron heverő fémhulladékot. Felvette az adatokat, aztán felébresztette a férfiakat. Azok sietve pakoltak, tekintetüket kerülték.
– És most mit csináljunk? – kérdezte egyikük az ajtóból. – Két hónapot előre kifizettünk.
– Ahhoz forduljanak, aki beszedte a pénzt. Én senkinek nem adtam ki a házat – felelte Réka.
Három nappal később beadta a keresetet a bíróságra. Beátát nevezte meg alperesként: jogosulatlan hasznosítás és az átvett bérleti díj eltulajdonítása miatt.
A hír gyorsan eljutott Márkon keresztül az anyjához. Beáta feldúltan jelent meg annál a háznál, ahol Réka ideiglenesen lakott. Az utcán állva csöngetett, az ablakok felé kiabált, a fél környék hallotta.
– Gyere ki, te hálátlan! Szétszedsz egy családot pár rozsdás vacak miatt! Márk az én fiam, joga volt hozzá!
Réka végül lement. Megállt az asszony előtt, alig két lépésnyi távolságra.
– Beáta, öt hónapon át vett át pénzt egy olyan ingatlanért, ami nem az öné. Most majd a bíróság fog dönteni erről.