Erika halk, de határozott hangon folytatta: – Márk még csak most fejezi be az építőipari technikumot, amennyire tud, segít nekem, ősszel pedig bevonul katonának. Nem dúskálunk a javakban, de panaszra sincs okunk – tette hozzá nyugodtan.
Vivien bólintott. – Pontosan erről beszélek. Engem egyáltalán nem érdekel, mennyi pénze van vagy nincs. Őt viszont zavarja az én helyzetem. Az édesapám a városban hét benzinkutat üzemeltet. Én vezetem a könyvelést a vállalkozásban, és tisztességes fizetést kapok tőle.
Egy pillanatra elhallgatott, majd csendesebben folytatta: – Apa tud a kapcsolatunkról. Azt mondta, az én életem, én döntök róla. Anyukám viszont… vele minden sokkal nehezebb. Szinte dührohamot kapott, amikor megtudta. Úgy érzi, szégyent hoztam rá, pedig korábban sosem érdeklődött igazán irántam. Éppen ezért tartom távol tőle Márkot. Nem engedem, hogy beleszóljon.
Aztán hirtelen közelebb hajolt Erikához. – Arra kérem, engedje el hozzám Márkot. Van saját lakásom, én vinném be az iskolába is. Őszinte leszek: szeretnék tőle gyermeket. Hogy hosszú távon együtt maradunk-e, azt most nem tudom. De ha lenne egy közös kisbabánk, az nekem mindennél többet jelentene – mondta, és tekintetében egyszerre volt elszántság és könyörgés.
Erika teljesen megdöbbent. Négy gyermeket nevelt fel: két idősebb lánya már férjnél volt, Márk tizennyolc éves, a legkisebb, Nóra, nemrég töltötte be a tizennégyet. Anyaként hozzászokott a váratlan helyzetekhez, mégis, erre nem számított.
Számára a fia még mindig gyerek volt. Igaz, magas, erős, évek óta hokizik, felelősségteljes és meglepően érett a korához képest, de a szíve mélyén még mindig fiúnak látta, nem kész családapának.
– Vivien, nem is tudom, mit felelhetnék – szólalt meg végül. – Ha valóban szeretik egymást a fiammal, nem fogok az útjukba állni. Az apjával sosem erőltettük rájuk a saját akaratunkat. A gyerekeknek meg kell tapasztalniuk a döntéseik következményeit, abból tanulnak. Tudja mit? Jöjjön el hozzánk most. Márk és a férjem is otthon vannak. Vacsorázzunk együtt, és beszéljék meg mindannyian, hogyan képzelik a jövőt.