«Őszinte leszek: szeretnék tőle gyermeket» — kérlelte Vivien könyörgően, közelebb hajolva Erikához

Tiltott vágy, bátor és felelőtlen egyszerre.
Történetek

Erika éppen a redőnyt készült lehúzni a kis cukrászdáján, amikor az ajtóban feltűnt egy fiatal nő. Magas volt és feltűnően csinos, elegáns szabású kabátot viselt, a karján pedig olyan táska lógott, amelyről messziről látszott, hogy nem egy olcsó piaci darab.

– Sajnálom, de az összes süteményt eladtam – mondta Erika bocsánatkérő hangon. – Zárás előtt az utolsó két órában mindig kedvezménnyel kínálom a nyugdíjasoknak, így mostanra minden elfogyott.

– Nem süteményért jöttem – felelte a lány, majd leült az egyik asztalhoz. – Személyes ügyben szeretnék beszélni önnel.

Erika értetlenül nézett rá. – Hallgatom. Miféle személyes dologról lenne szó?

– Tudom, hogy ön Márk édesanyja. Sokszor mesélt magáról, sőt az egész családjáról is. Szinte úgy érzem, mintha már ismerném mindannyiukat. Néha még irigykedem is – persze jó értelemben. Önök sokan vannak, összetartanak. Én egyke vagyok, és nálunk mindenki a maga életét éli – kezdte a fiatal nő.

– Ismeri a fiamat? – kérdezett vissza Erika gyanakvó csodálkozással.

– Nemcsak ismerem. Szeretem is – mondta határozottan. – Vivien vagyok. – Nyílt tekintettel nézett Erikára, akinek arcán őszinte döbbenet tükröződött.

– Megértem, hogy meglepi a dolog. Jelentős köztünk a korkülönbség, ez tagadhatatlan. Én huszonnyolc éves vagyok, ő tizennyolc. Mindössze két hónapja találkozgatunk, de ennyi idő is elég volt, hogy felismerjem, milyen tisztességes és nemes lelkű fiú.

Először szerettem volna bemutatkozni az egész családnak, ám Márk bizonytalan abban, hogy hosszú távon lehet-e jövője a kapcsolatunknak. Nem akarja, hogy túl korán bevonja önöket a magánéletébe. Én viszont így is boldog vagyok mellette, akkor is, ha ez az egész csak rövid ideig tart. A jelen számít.

Azért kerestem fel, mert szükségem lenne a támogatására. Márkot nem is annyira a korunk közti különbség zavarja, hanem az anyagi helyzetünk eltérése. Attól fél, hogy mások kihasználónak tartanák.

Erika sóhajtott. – Ugyan, milyen anyagi helyzetről beszélünk? Márk még csak most fejezi be az építőipari technikumot… – kezdte, és tekintetében egyszerre volt anyai aggodalom és határozottság.

Titkok