– …néhány gondolatot – folytatta Márk, és ködös tekintettel pásztázta végig az asztaltársaságot. – A feleségemről. Arról a nőről, aki akkor csap lakomát, amikor ég a ház.
Réka kihúzott háttal ült, tenyereit nyugodtan a combján pihentetve. Az arca rezzenéstelen maradt, a szemében hűvös derű csillant.
– Itt mindenki jóízűen falatozik – emelte fel a hangját Márk –, de tudják, mi zajlik nálunk valójában? Válság. Az édesanyámnak azonnali segítségre volt szüksége. És a nejem… neki mindenáron ünnepelnie kellett.
Ildikó együttérző arckifejezéssel bólogatott, száraz szemét színpadias mozdulattal itatta fel a zsebkendőjével.
– Megtiltottam ezt az egészet! – csapott az asztalra Márk, mire az evőeszközök összekoccantak. – Világosan megmondtam: „Ha anyád szerint ez a puccos étterem belefér, akkor csináltattunk neki implantátumot.”
Igen, kivettem a pénzt a rejtekhelyről! Mert én vagyok a férfi, és én döntöm el, mi fontos!
A bankettre pedig… – elhúzta a száját. – Nincs fedezet. Szóval, kedvesem, vagy beállsz mosogatni, vagy kihívod a rendőröket. Az anyámért bármire képes vagyok.
Jeges csend telepedett a teremre. Csak a kávégép halk zúgása törte meg a némaságot. Minden tekintet Rékára szegeződött.
Ő komótosan felállt, felkapta az estélyi táskáját, és egy határozott mozdulattal kipattintotta a zárját.
– Csak ennyit szerettél volna közölni, Márk? – kérdezte szinte suttogva.
– Pontosan – fonta össze a karját, diadalittas arckifejezéssel.
– Igazad van. Felállítottad a saját sorrendedet. Engedély nélkül elvetted a pénzemet, mert úgy gondoltad, az álmaim értéktelenek.
– Megoldottam egy gondot!
– Én is rendeztem egy pénzügyi kérdést – felelte Réka, és előhúzott egy súlyos kulcscsomót.
A karikán egy apró, esztergált fémalkatrész lógott. Márk azonnal felismerte – három éve maga készítette.
A kulcsok csörömpölve landoltak a félig érintetlen salátájában.
– Ez meg micsoda? – sápadt el.
– A garázs kulcsai. Pontosabban annak a garázsnak a kulcsai, amit az apámtól örököltem. A lakattal együtt.
– És? – próbált fölényes maradni, de a hangja megbicsaklott. – Legfeljebb levágom a zárat.
– Nem fogod. Új zár van rajta. És új tulajdonos is.
– Tessék?!
– Ma reggel eladtam a garázst. Az ügyintézés az MFC-ben lezajlott, a papírok nálam vannak. Benedek, a kereskedő vitte el mindennel együtt. Azt mondta, majd kipakolja a holmijaidat.
Márk szeme kikerekedett.
– Holmi? Ott áll a Pajeróm! Darabokra szedve! Felújítás alatt! Háromszázezer forintnyi alkatrész! A motor!
– Most már Benedeké – vont vállat Réka. – Az ingatlan az enyém volt. Ami benne volt, az az új tulaj problémája. Úgy hallottam, a kasztnit leadja vasnak, a motort külön értékesíti. Pont ilyet keresett.
– Ezt nem tehetted… – roskadt vissza Márk a székére. – Az volt az álmom. Öt év munkája…
– Én pedig három éven át tettem félre erre az estére – felelte Réka halkan, de kérlelhetetlenül.