A cetlit még egyszer összehajtotta, aztán elővette a telefonját. Felhívta Rékát – a hívás azonnal megszakadt. Írt egy üzenetet is, de válasz nem érkezett. Végül újra a papírra pillantott a hűtőben hagyott bevásárlólistával: csirke, krumpli, hering, uborka. Fogalma sem volt, hogyan lesz ebből vacsora.
Harmincadikán hajnalban, alig múlt hat óra, már a konyhában ügyetlenkedett. Délre a helyiség inkább csatatérre emlékeztetett: hagymahéj mindenütt, olajfoltok a pulton, a serpenyőben odaégett hús. A krumpli szétfőtt, péppé vált, a hering kicsúszott a kezéből, akárhányszor megpróbálta felszeletelni.
Ekkor megcsörrent a telefonja. Ildikó hívta.
– Gáborom, holnap tizenegyre ott vagyunk. Réka mindent előkészített?
– Anya… Réka nincs itthon.
– Hogyhogy nincs?
– Elment. A szüleihez.
Rövid csend következett, majd a hang élesebbé vált.
– Elment? A születésnapod előtt? Ez most komoly?
– Majd én főzök – felelte fáradtan.
– Te? Gábor, ez valami rossz tréfa?
– Nem tudom, anya.
– Jól van, semmi baj, majd megoldjuk. Kinga segít.
A férfi végignézett a konyhán, ahol minden a kudarcát hirdette. Belül valami kellemetlenül összerándult.
Másnap, harmincegyedikén, nem sokkal dél előtt Ildikó jelent meg az ajtóban egy hatalmas táskával. Mögötte Kinga és a két kócos kisfiú.
– Na, mutasd, mit alkottál – lépett be az anyja a konyhába, majd végigmérte az asztalt. – Ez az egész?
Három tányér sorakozott rajta: felvágott, uborka és egy szürkés, felismerhetetlen massza.
– Gábor, ezt nem gondolod komolyan – húzta el a száját Kinga. – Ezért utaztunk egész éjjel?
– Igyekeztem – mondta halkan.
Ildikó kinyitotta a hűtőt, majd rosszallóan felhorkant.
– Teljesen üres! Se hús, se rendes étel. Miért hívtál minket, ha még vendégül sem tudsz látni?
– Nem hívtalak – felelte feszülten. – Te mondtad, hogy jöttök.
– Szóval már teher vagyok neked?
Közben az ikrek végigszáguldozták a lakást: az egyik feldöntött egy széket, a másik valamit ráborított a kanapéra. Kinga rájuk sem szólt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Gábor állt a konyha közepén, és érezte, hogy benne lassan, de biztosan gyűlni kezd valami, amit eddig nem mert kimondani.