A konyhában Anita hangja csengett élesen, Gábor öccsének felesége volt az.
– Saját kis szalonja van, meg az a piros autója. Hadd feszítsen csak! – nevetett. – Mi meg élünk a lehetőséggel. Ha már ennyire igyekszik, kár lenne veszni hagyni.
– Pontosan – helyeselt Réka, Gábor nővére. – Elvileg okos nő, mégis mindent benyel. Én a helyében már rég elküldtem volna mindenkit melegebb éghajlatra.
Mónika megkoccintotta a kanalat a teás pohár falán.
– Nincsenek gyerekei, hát valamivel ki kell töltenie az űrt. Ránk vetíti az anyáskodását. De hiába törik-szakad, sosem lesz közénk való. Idegen marad. Akárhogy is nézzük.
Eszter mozdulatlanul állt az előszobában. A kezében szatyor: joghurt, túró, friss kenyér. Odabent pedig nem fájdalom kavargott, nem is sértettség – inkább egy hideg, tiszta felismerés.
„Idegen.”
Lassan megfordult, óvatosan behúzta maga mögött az ajtót, hogy még a zár se kattanjon hangosan. Lesétált a lépcsőn, beszállt az autóba, beindította a motort. Csak amikor elindult, akkor engedte ki a levegőt, mintha eddig visszatartotta volna.
Este Gábor későn esett haza. Megmelegítette a vacsorát, leült a tévé elé, a távirányítóval a kezében.
– Gábor – szólalt meg Eszter halkan.
– Hm?
– Ma azt mondta az édesanyád, hogy idegen vagyok nektek.
A férfi a képernyőt bámulta tovább.
– Ugyan már, anya mindig mond valamit – vont vállat. – Nem kell mindent komolyan venni.
– Te is így gondolod?
Hosszú csend telepedett közéjük. Végül Gábor ránézett.
– Nézd… nekünk megvan a saját családunk. Te ott vagy mellettünk, de… nem teljesen belül. Ez természetes. Mindenkinek megvannak a határai.
Eszter bólintott.
– Értem.
– Akkor jó. Ne csinálj ügyet belőle.
A férfi visszafordult a telefonjához. Eszterben ekkor valami végleg a helyére kattant. Ennyi volt.
Másnap bement a bankba. Megszüntette a közös kártyát. A családi hozzáférést törölte az alkalmazásból. Leállította az összes rendszeres utalást, amely eddig mások számlájára ment.
Elsőként Mónika hívta.
– Eszterkém, nem ment át a fizetés! A gyógyszereimet ki kell váltani, azonnal!
– Forduljon a rendelőhöz – felelte nyugodtan. – Tudnak felírni támogatott készítményt is.
– Miféle támogatottat? Nekem a külföldi kell! Magas a vérnyomásom!
– Nekem is – mondta csendesen Eszter. – De mostantól csak magamra költök.
– Megőrültél? Szólok Gábornak!
– Nyugodtan.
A vonal túlsó végén csattanás hallatszott.
Egy órával később Gábor telefonált.
– Mit művelsz? Anya teljesen kiborult! Azt hiszi, cserben hagytad!
– Nem hagytam cserben. Csak nem finanszírozom tovább.
– Eszter, viselkedj éretten!
– Pontosan ezt teszem. A felnőttek nem más pénzéből élnek. Fizesd ki te a gyógyszereit. Vagy dobják össze a testvéreid.
– Nekik sincs pénzük!
– Nekem sincs többé – felelte nyugodtan.
És ezzel lezárta a beszélgetést.