Emese nem tudta lenyelni mindazt a mocskolódást és rosszindulatot, amit Renáta terjesztett róla, és azt a viselkedést sem, ahogyan az este folyamán újra és újra minősítette magát.
– Emese! A buli után átmegyünk hozzátok. Itt kezd ellaposodni a hangulat, folytassuk nálatok! – jelentette ki Renáta kissé akadozó nyelvvel, szemmel láthatóan már nem teljesen józanul.
– Ma nem fogadunk vendégeket – felelte higgadt, de határozott hangon Emese, és ezzel végleg lezárta a kérdést. Renáta csak pislogott, nem számított visszautasításra.
A végső lökést azonban az adta, amit Emese véletlenül meghallott a mosdó felől. Renáta ott épp néhány rokonnak ecsetelte fennhangon, milyen „valójában” az ünnepelt. Azt állította, hogy Emese csak tetteti a kedvességet, de igazából kellemetlen, számító nő. Azt is hozzátette, hogy milyen „szégyenletes”, hogy a vendégeknek nem biztosított rendes fekhelyet, hanem egy régi, szakadozott kanapéra száműzte őket. Sőt, szerinte a lakásuk kész disznóól, és Emese a vagyonát is tisztességtelen úton szerezte. A rágalmak megállás nélkül ömlöttek belőle. A legfájóbb mégis az volt, hogy néhányan hitelt adtak a szavainak, és gyanakvó, elítélő pillantásokat vetettek Emesére.
– Rendben van, Renáta. A házamba többé nem teszed be a lábad – suttogta maga elé Emese, miközben biztos volt benne, hogy most helyesen cselekszik. Ideje volt véget vetni a pimasz és neveletlen rokonság jelenlétének.
Ekkor a műsorvezető csendet kért.
– Kedves vendégek! A főfogás előtt az ünnepelt egy rövid meglepetéssel készült. Egy kis összeállítás a mai nap legszebb pillanataiból.
A falon felvillant a kivetítő fénye. Az első percekben egy hangulatos, családi értékeket hangsúlyozó kisfilm peregni kezdett. Mosolygó arcok, ölelések, közös nevetések – mindenki felismerhette magát a friss fotókon. A vendégek derűsen figyelték a képeket. Aztán a vetítés hirtelen más irányt vett: archív felvételek következtek.
A képernyőn Renáta tűnt fel, amint bontatlan üvegeket csúsztat a táskájába. A hangja tisztán csengett a hangszórókból:
– Add ide azt a szatyrot! Nézzük, mit halmozott még fel ez a nagyképű nő! Ó, kaviár! Na, ez már valami! Gyertek, ne kíméljétek!
– Kinyithatom azt az üveget? – kérdezte Gábor.
– Persze, Gábor! És abból a füstölt húsból is vegyél! – érkezett a válasz.
A felvétel Emese konyhájában készült, rejtett kamera rögzítette az eseményeket. A képeken jól látszott, ahogy Renáta, Gábor és Levente nekiesnek az ünnepségre félretett ételeknek. A megjegyzéseik Emeséről többeket zavarba hoztak; néhány vendég lesütötte a szemét, mások döbbenten néztek a társaságuk felé. A videó a legbeszédesebb részletekből volt összevágva. A végén Renáta egy konyharuhával Levente sportcipőjét törölgette, mert az összemaszatolta tortával. Miután megtisztította, a bontatlan élelmiszereket is összeszedték, majd elhagyták a helyiséget.
A képernyő elsötétült.
A teremben dermedt csönd ült meg. Renáta lassan felállt, közben a már előkészített dobozokat ideges mozdulatokkal tuszkolta a szatyrába.
– Fiúk, indulunk. Ebben a kígyófészekben egy percet sem maradunk tovább – rekedten vetette oda.
A nevetés elhalt, a mosolyok lefagytak az arcokról. Néhányan Renátával tartottak, de a többség maradt.
Emese kedvét nem szegte, hogy pár vendég távozott. Az este folytatódott, és a hangulat lassan ismét oldódni kezdett. Az Archipov család – akik addig jó viszonyt ápoltak Renátáékkal – levonták a maguk következtetéseit. A történtek után sokan megszakították velük a kapcsolatot. Akik mégsem, azok Emese számára afféle szűrőként szolgáltak: velük is fokozatosan megszakította az érintkezést.
Az Archipovékkal való barátság viszont mindenkinek javára vált. Zoltán például már nem a televízió előtt töltötte az estéit, hanem többet dolgozott, és rendszeresen eljárt edzeni Márkhoz.
– Nem véletlen, hogy azt mondják: a környezet formál bennünket – jegyezte meg Emese elégedett mosollyal, amikor látta a férje változását.
Zoltán nem neheztelt rá a történtek miatt. Ő maga sem nézte már jó szemmel Renátát, bár valószínűleg sosem szánta volna rá magát ilyen leleplezésre. Emese azonban nem habozott nyilvánosságra hozni az igazságot, és ezzel egyszer s mindenkorra megszabadult a tolakodó, kártékony rokonságtól.