Emese természetesen eszébe sem jutott, hogy nekiálljon mosni. A szennyessel teli zacskót egyszerűen Renáta kezébe nyomta, és higgadt hangon közölte, hogy az utca túloldalán működik egy önkiszolgáló mosoda. A sógornő csak megvonta a vállát, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, majd letelepedett az asztalhoz.
– Szépen berendezkedtetek – jegyezte meg teli szájjal, miközben vastag szelet kolbászt gyűrt magába. – Igényes a felújítás, a bútorok is mutatósak. Na és áruld el, miből futotta minderre?
– Tessék? – Emese egy pillanatra azt hitte, félrehallott valamit.
– Azt kérdeztem, honnan volt rá pénzetek. Zoltán folyton panaszkodik, hogy szűkösen éltek. Ehhez képest a belváros közepén laktok, ráadásul ilyen lakásban!
Emese gyomrában lassan forrni kezdett a düh. Mégis igyekezett uralkodni magán; tudta, hogy a férje rokonságában akadnak tisztességes emberek is, és Renáta könnyen képes lenne rosszindulatú történeteket terjeszteni róla.
– Van egy titkos módszerünk – mondta végül, és látta, hogy a vendégek kíváncsian közelebb hajolnak. Szándékosan kivárt néhány másodpercet, majd hangsúlyozva, szótagolva tette hozzá: – El-me-gyünk dol-goz-ni.
– Mi is dolgozunk, kedvesem! – csapott az asztalra Renáta. – Csakhogy becsületes munkával nem lehet nagy lábon élni. Nálatok viszont láthatóan jól megy a szekér. Ebből arra következtetek, hogy valahol csurran-cseppen valami… Talán nem teljesen tiszta úton. Ha már így van, a családnak is juttathatnátok egy keveset. Cserébe mi sem beszélünk feleslegesen.
Ez volt az a pont, amikor Emese elveszítette a türelmét. A bögréje nagyot koppant az asztalon, ahogy lecsapta.
– Elég volt, Zoltán! – fordult a férjéhez. – Vagy rendelsz taxit a nővérednek, vagy innen kezdve te szolgálod ki és szórakoztatod a rokonaidat. Én lefekszem. És ha bárki fel mer ébreszteni, komolyan mondom, rendőrt hívok.
A hálószobában még sokáig hallotta a tompa beszédfoszlányokat, poharak csörrenését, nevetést. Végül hat órára állította az ébresztőt, és kimerülten álomba zuhant.
Sejtése beigazolódott: Renáta a „fiúkkal” együtt ott maradt éjszakára. Emesének azonban semmi kedve nem volt újabb jelenethez, ezért hajnalban, nesztelenül összekészült és elindult dolgozni. Zoltán többször hívta és üzeneteket is küldött, de ő nem reagált. Élvezte a ritka csendet. Másfél órával a munkaidő kezdete előtt ért be, nyugodtan kortyolgatta a kávéját, és komótosan átnézte a papírokat.
Munka után betért a boltba, majd a parkolóból felhívta a férjét.
– Szia. Zoltán, gyere le, segítened kell felvinni a bevásárlást.
– Nem bírod felhozni egyedül? – kérdezte ásítva.
– Nem – felelte Emese élesen. – Örülj, hogy nem küldtelek el itthonról. A saját születésnapomra készülök.
Valójában a család anyagi biztonságát évek óta ő teremtette meg. Ahogy haladt előre a ranglétrán, a fizetése is emelkedett. A lakás korszerűsítése és az autó is az ő keresetéből valósult meg. Zoltán egykor ambiciózus volt, ám az utóbbi időben egyre inkább beérte a televízió előtti meccsnézéssel, ahelyett hogy képezte volna magát vagy akár sportolt volna.
A férfi felvitte a szatyrokat az előszobába, aztán visszatelepedett a kanapéra.
Amikor Emese benyitott a konyhába, földbe gyökerezett a lába.
Piszkos tányérok és poharak borították a pultot. Félig megevett ételek hevertek mindenfelé, a gondosan kiválasztott, drága sajtok és felvágottak – amelyeket a születésnapi asztalra szánt – kibontva, szétszórva álltak. A kaviáros üvegben, amit külön az ünnepre vett, csikkek úszkáltak. A levegőben átható bűz terjengett.
– Ez hihetetlen… – suttogta, de nem talált vállalható szavakat.
Az ünnepre félretett italok egy részét megitták, a többit felbontva hagyták.
Zoltán ekkor szólalt meg a nappaliból:
– Emese, lenne valami… Írt Márk és Benedek. Azt üzenték, hogy mégsem jönnek el a születésnapodra.
– Tessék? Miért? – kérdezte döbbenten. A menüt pontos létszámra tervezte, és szerette volna jobban megismerni őket. A város kicsi volt, az ő családjuk pedig nagy tekintélynek örvendett.
– Fogalmam sincs… – motyogta Zoltán, miközben kerülte a tekintetét.
Emese lassan letette a bevásárlószatyrot, és a férjére nézett.
– Érzem, hogy nem mondasz el mindent. Most azonnal mondd el, mi történt valójában.