Márk nem felelt azonnal. Kereste a szavakat, de egyetlen őszinte mondat sem jutott eszébe. Azt akarta mondani, hogy igen, akkor is visszajött volna. De mindketten tudták, hogy ez nem lenne igaz.
– Emese tényleg kirakott? – kérdezte Réka halkan.
A férfi bólintott.
– És van valakije? – folytatta a nő, már szinte bizonyossággal a hangjában.
– Nem tudom… lehet – motyogta Márk, kerülve a tekintetét.
Réka szája sarkában keserű mosoly jelent meg. – Persze. Az ilyen történetek mindig ugyanúgy végződnek. Elhagysz valakit, találsz helyette mást. Aztán amikor az is továbbáll, keresel egy új kikötőt. Ismerős minta, nem?
Márk összerezzent. – Ez most más volt. Azt hittem, ő az igazi. Tényleg hittem benne. Tévedtem.
– Tévedtél? – Réka felvonta a szemöldökét. – Amikor elmentél, büszkén tetted. Meg voltál győződve róla, hogy nélküled összeomlok. Most pedig azért állsz itt, mert nélkülem futottál zsákutcába?
A férfi ökölbe szorította a kezét, de nem vitatkozott. Tudta, nincs olyan magyarázat, ami eltörölhetné a múltat.
– Azt gondoltam, boldog vagy – mondta Réka csendesebben. – Azt hittem, megtaláltad a nagy szerelmet.
– A szerelem… – keserű nevetés szakadt fel belőle. – Nem az volt, aminek képzeltem. Amikor mindent elveszítettem, jöttem rá, hogy nem téged kellett volna elengednem.
Réka lassan megrázta a fejét. – Már késő, Márk. Nem vagyok tartalékmegoldás.
Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta: – Tudod, mi ebben a legfurcsább? Megbocsátok neked. Tényleg. Nem gyűlöllek, nem kívánok rosszat, és már nem ébredek fájdalommal éjszakánként.
Márk értetlenül nézett rá.
– De nem várok rád. Ezekben a hónapokban sem vártalak, és most sem foglak. Nem akarok újra veled élni, egy fedél alatt.
A férfi hangja elcsuklott. – De szerettél…
– Igen, szerettelek – felelte nyugodtan. – Aztán túljutottam rajta. Most már az életemet élem. Nélküled.
Márk lehajtotta a fejét. A szél belekapott a kabátjába, mintha az idő is emlékeztetné: ami elmúlt, nem fordítható vissza.
– Réka… – kezdte bizonytalanul.
– Ne mondd ki – szakította félbe halkan. – Vannak mondatok, amelyek már nem változtatnak semmin.