– Én akkor döntöttem. – Rövid szünetet tartott, majd halvány, szinte sajnálkozó mosoly suhant át az arcán. – És tudod mit, Márk? Már nem hiszek neked.
Szótlanul nézett rá. Valaha ezek a mondatok saját lelkét tépték volna szét, most azonban nem „élete nagy szerelmét” látta maga előtt, csupán egy férfit, aki egykor darabokra zúzta a bizalmát.
– Mit vársz tőlem? – kérdezte végül halkan.
Márk tett felé egy bizonytalan lépést, de Réka nem mozdult. A férfi észrevette a távolságtartását, és megtorpant.
– Helyre akarom hozni. Szeretnék visszajönni… ha megengeded. Bármit megteszek. Adj még egy esélyt.
Réka lesütötte a tekintetét, majd lassan újra ránézett. Hányszor képzelte el ezt a jelenetet álmatlan éjszakák során? Hányszor játszotta le magában, hogy Márk könyörög, ő pedig diadalmasan megbocsát? Most mégsem érzett sem elégtételt, sem örömöt. Csak egy csendes, fáradt szomorúságot.
– Visszajönni? Hova? Abba az üres lakásba, amit gondolkodás nélkül hagytál magad mögött, mert biztos voltál benne, hogy nélküled úgysem boldogulok? – hangja nyugodt maradt, de a férfi megfeszült.
– Ahhoz a nőhöz, akit a távozásoddal és az örökös összehasonlítgatással aláztál meg?
Egy pillanatra elhallgatott, majd egyenesen a szemébe nézett.
– Tényleg hozzám akarsz visszatérni? Vagy egyszerűen nincs már más ajtó, amin bekopoghatnál?
Márk elfordította a fejét. A válasz ott ült a tekintetében, mégsem mondta ki.
– Félreértesz… Ostoba voltam. Azt hittem, valami másra van szükségem, hogy a szerelem csak könnyedség és gondtalanság. De tévedtem. Rájöttem, hogy te voltál a biztos pont, az otthonom, a családom.
Réka keserűen felnevetett.
– Biztos pont? Család? Érdekes szavak. Amikor elmentél, eszedbe jutottam én? Vagy a fiad? Számított akkor bármit is az otthon?
– Elvakult voltam… – Márk végighúzta a kezét az arcán. – Mindent elrontottam. De szeretném jóvátenni.
Néhány másodpercig csend volt, aztán rekedten hozzátette:
– Emese kidobott.
Réka tekintete megkeményedett.
– Jóvátenni? – hangja most már acélos volt. – És ha Emese nem teszi ki a szűrödet? Ha nem talál mást maga mellé? Akkor is itt állnál most előttem?