Méghozzá a fogaira. Be kell látniuk, ez így lenne igazságos. Petra lemondana a kényelméről az egészsége érdekében, ön feláldozná a félretett pénzét a lányáért, én pedig őszintén örülnék, hogy végre szép mosolya lesz. Hát nem pontosan ezt szerették volna?
Erzsébet tenyere csattanva vágódott az asztalra.
– Maguk gúnyt űznek belőlem! Egyszerűen ki akarnak fosztani!
– Mi csak továbbgondoltuk az ön javaslatát – felelte András, ellökve magát az ajtófélfától. – Idejöttél a lakásunkba egy kész tervvel, hogy pénzt szedj ki a feleségemből. Ráadásul mindezt a hátam mögött. Ha Petrának valóban pénzre van szüksége, adja el az autóját, vagy kérjen részletfizetést a klinikán. De ezt most jegyezd meg végleg: a mi családi kasszánkba többé senki nem nyúl bele. Még egy ilyen pénzügyi tanács, és a neked adott havi támogatást is teljesen megszüntetem.
Erzsébet kapkodva vette a levegőt. A villámháborúnak szánt akciója csúfosan összeomlott. Nemhogy egyetlen forintot sem sikerült szereznie, de még a saját, Andrástól érkező rendszeres apanázsát is veszélybe sodorta.
Hirtelen felpattant, felkapta a táskáját, és sértetten felszegte az állát.
– Mindent értek. Szívtelen önzők vagytok. Petrának igaza volt: tőletek segítséget legfeljebb bírósági úton lehet kicsikarni.
A kijárat felé indult, közben ideges mozdulatokkal rángatta magára a kabátját. Szótlanul követtem, hogy bezárjam mögötte az ajtót.
– Kifelé! – rikkantotta utána vidáman Zsolt búcsúzóul.
Erzsébet akkora erővel csapta be az ajtót, hogy a felső szekrények üvegei is beleremegtek. Andrással egymásra néztünk, egyszerre fújtuk ki a levegőt, majd a férjem bűnbánó mosollyal megvonta a vállát.
– Ne haragudj ezért a cirkuszért. Fogalmam sem volt róla, hogy idáig fajulnak az igények.
– Az a fontos, hogy a lecke most már mindenkinek egy életre szól – mondtam, és friss teát kezdtem főzni.
A látogatás következményei szinte azonnal megmutatkoztak. Petra, miután ráébredt, hogy új támogatókra hiába vár, az anyja pedig még a hollywoodi mosoly kedvéért sem hajlandó hozzányúlni a megtakarításaihoz, meglepő gyorsasággal talált egy szerényebb fogászatot, ahol részletekben is lehetett fizetni. Néhány nap alatt magától megoldódott az egész ügy, és a vihar elcsendesedett.
Erzsébet pontosan két hétig duzzogott, nem vette fel a telefont, aztán egyszer csak újra megjelent, azzal az átlátszó ürüggyel, hogy valamilyen számlákat hozott át. Csendesen viselkedett, udvarias volt, és többnyire a padlót tanulmányozta. Ami pedig a legfontosabb: a fizetésem napjára időzített váratlan látogatások hagyománya örökre megszűnt. Azóta, valahányszor megérkezik az üzenet, hogy jóváírták a pénzt a kártyámon, mosolyogva jut eszembe az az este. Kiderült, hogy a pénzügyi támadások ellen a leghatásosabb védekezés az, ha az ember idejében felajánlja a másik félnek: kezdje a takarékoskodást saját magán.