– Most arra kérek mindenkit, gyűljünk össze – folytatta Tamás, hangja már nem parancsoló volt, inkább elszánt. – Szóljatok haza, hogy ma későn értek. Addig maradunk, amíg talpra nem állítjuk a helyzetet.
– Semmi akadály, Tamás úr! – hangzott valahonnan a sorok közül. – Ha kell, reggelig itt leszünk. Csak mondja, mi a dolgunk!
– Kitűnő. Az osztályvezetőket azonnal várom az irodámban.
A bank ügyintézője alig tudta leplezni a döbbenetét, amikor Nóra váratlanul telefonált.
– Jól értjük, asszonyom, hogy vissza kívánja vonni a férje számára adott rendelkezési jogot, és átmenetileg zároltatná a vállalati számlákat?
– Szükséges ezt még egyszer elmondanom? – kérdezte Nóra hidegen.
– Természetesen nem, Nóra asszony. Csupán a szabályzat miatt kérdezem. A hívást rögzítjük, ezért világos, egyértelmű nyilatkozatra van szükségünk.
– Akkor rögzítsék: a férjem részére kiállított számlakezelési meghatalmazást azonnali hatállyal visszavonom. A céghez tartozó bankszámlákat pedig zároltatom.
Tamás irodájában ezután megállás nélkül zajlott a munka. Az este lassan éjszakába fordult, de senki sem panaszkodott. Hol egyetlen alkalmazott lépett be új információval, hol egész kisebb csoportok érkeztek, mappákkal, kimutatásokkal, laptopokkal a kezükben.
Az íróasztalnál Tamás és Nóra egymás mellett ültek. Mindketten a saját gépük képernyőjére meredtek, időnként gyorsan váltottak néhány szót, ellenőriztek egy-egy adatot, majd újra belemerültek a számokba.
Már a hajnal közeledett, amikor Nóra hirtelen felkiáltott:
– Megvan!
Tamás hátradőlt, és fáradtan, de elégedetten kifújta a levegőt.
– Úgy fest, a nagy kapkodásban még egy másik céget is sikerült magunk alá húznunk. Sebaj. Ha tisztességesen viselkednek, visszakapják, ami az övék.
– Tamás, várj!
Megszólalt Nóra telefonja. A csengés váratlanul élesen hasított bele a fáradt csendbe. Különös volt, mert ezt a számot alig néhány ember ismerte. Nóra rápillantott a kijelzőre, és minden vér kifutott az arcából.
– Ő az. Rám talált.
Tamás egy pillanat alatt mellette termett. Felvette a készüléket, csatlakoztatta hozzá a rögzítő eszközt, majd visszaadta neki.
– Nem vagy egyedül. Minden kézben van.
Nóra nagy levegőt vett.
– Igen?
– Nahát, az én szökött feleségem! – harsant fel Gábor hangja. – Úgy látom, végre összeszedted a bátorságodat!
A következő pillanatban már üvöltött.
– Mit képzelsz magadról, te ostoba nő?! Felfogod egyáltalán, mi vár rád?
– Mi pontosan? – kérdezte Nóra halkan. – Hogy eltüntetsz? Hiszen eredetileg is ezt akartad.
– Szóval mégis megértetted – sziszegte Gábor. – Akkor jól figyelj. Ha akkor eltűnsz, talán könnyebben megúsztad volna. Most viszont előtte még szenvedni fogsz. A vállalat így is az enyém lesz!
Nóra ujjai görcsösen szorították a telefont. Tamás óvatosan kivette a kezéből, lecsatlakoztatta a vezetéket, majd a saját füléhez emelte a készüléket.
– Most te figyelj, te féreg – mondta olyan nyugodtan, hogy attól még fenyegetőbbnek hatott. – Innen kezdve már csak egyetlen dolgod maradt: kivárni, amíg rács mögé kerülsz. És ezt nem fenyegetésnek szánom, hanem ígéretnek. Tamás pedig nem szokta megszegni az ígéreteit.
Gábor még ordított valamit a vonal túlsó végén, de Tamás egyszerűen bontotta a hívást. Aztán Nórára nézett, és halvány mosoly jelent meg az arcán.
– Azt hiszem, ideje hazamenni és aludni egy keveset.
Nóra bólintott.
– Igen. Csak előbb el kell hoznom néhány holmimat.
– Az ékszeres dobozodat, az iratokat, meg azt a kis rejtekhelyet is a konyhaasztal alatt?
Nóra egy pillanatra zavartan lesütötte a szemét, aztán váratlanul felnevetett.
– Tudod, most először érzem úgy, hogy talán tényleg biztonságban vagyok.
Három hónappal később olyan hír rázta meg az üzleti életet, amelyről napokig beszélt mindenki: a két legnagyobb cipő- és bőráruval foglalkozó vállalat egyetlen, erős társasággá olvadt össze.
Gábort időközben letartóztatták. Amint a hatóságok alaposabban belenéztek az ügyeibe, sorra kerültek elő a terhelő bizonyítékok. Nemcsak pénzügyi visszaélésekre derült fény, hanem jóval súlyosabb bűncselekményekre is. Világossá vált, hogy hosszú éveket fog börtönben tölteni.
Egy hónap múltán a két cég vezetői hivatalosan is bejelentették: összeházasodnak. Nem akarták sokáig halogatni a dolgot, mert Nóra határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó úgy az oltár elé állni, mint egy felfújt léggömb. Ráadásul már nem sokáig lehetett eltitkolni azt az egyetlen, mindennél fontosabb hírt, amely mindkettejüket kimondhatatlanul boldoggá tette.