Levente dühösen felmarkolta a csomagokat, és úgy villant a tekintete, mintha még mindig ő lenne fölényben.
— Még te fogsz visszakönyörögni hozzám! — sziszegte. — Egy hónap sem telik el, és majd üvöltesz a magánytól!
A bejárati ajtó nagyot csapódott mögöttük. A zár kattanása után Eszter egy darabig mozdulatlanul állt az előszobában, aztán lassan leereszkedett a fal mellé, és azon az estén először sírni kezdett. Csakhogy ezek nem a kétségbeesés könnyei voltak. Sokkal inkább a megkönnyebbülésé. Olyan érzés járta át, mintha valaki végre levett volna a válláról egy kövekkel teli, súlyos zsákot.
Eltelt egy év.
Eszter valóban megváltozott, de egyáltalán nem úgy, ahogyan azt Erzsébet jósolta neki. Hamar kiderült, hogy ha nem kell egy felnőtt férfit eltartania, a fizetéséből meglepően sok mindenre futja. Beiratkozott egy cukrásztanfolyamra, sikeresen elvégezte, majd egy pékségláncnál vezető technológus lett. Lecserélte a régi ruháit, eljutott a tengerhez nyaralni, és a tekintetébe visszaköltözött az a magabiztos fény, amelyet korábban észrevétlenül elveszített.
Levente és az anyja élete viszont egészen más irányt vett.
Amint Levente visszaköltözött Erzsébethez, az asszony azonnal kézbe akarta venni a fia sorsát.
— Ne búsulj, kisfiam — hajtogatta. — Találtam én neked egy rendes lányt. Viktória, a barátnőm lánya. Gyönyörű teremtés, szépségszalonban dolgozik adminisztrátorként. Nem olyan, mint az a volt feleséged.
Viktória tényleg talpraesett nő volt. Erzsébet azonban egy aprósággal nem számolt: Viktória ahhoz szokott, hogy mások költsenek rá.
Alighogy összejöttek Leventével, megvették azt az autót, amelyre olyan kitartóan gyűjtögettek. Viktória viszont gyorsan meggyőzte Leventét, hogy az anyja nevére íratni a kocsit már régimódi ötlet.
— Levente, hát szinte már család vagyunk — duruzsolta neki. — Írasd inkább rám. Nekem több a vezetési gyakorlatom, a biztosítás is olcsóbb lesz így.
Levente, akit teljesen elvakított az új szerelem, beleegyezett. Erzsébet akkor hatalmas jelenetet rendezett, de a fia életében először ráförmedt:
— Ne szólj bele a magánéletembe!
Fél évvel később Viktória kitalálta, hogy saját kozmetikai szalont nyit. Csakhogy a pénz kevésnek bizonyult. Addig győzködte Leventét, míg az végül óriási hitelt vett fel.
— Férfi vagy, nem? Hinned kell abban a nőben, akit szeretsz! — ismételgette neki.
Levente hitt. A kölcsön fedezetéül még az anyja lakását is bevonta, amelyet Erzsébet pár évvel korábban könnyelműen a fia nevére íratott, csak hogy később ne kelljen a végrendelettel bajlódni.
Három hónap sem telt bele, Viktória összepakolta a holmiját. Ahhoz a férfihoz költözött, akitől a szalonnak szánt helyiséget bérelték. Az autót magával vitte, hiszen papíron az övé volt. A Levente nevére felvett hitel és Erzsébet jelzáloggal terhelt lakása viszont ott maradt nekik.