— Úgy, ahogy nekem kell lennie?
— Úgy, ahogy az én családomban lennie kell.
Réka néhány másodpercig nem talált szavakat.
— A te családodban? Én azt hittem, közös családot akarunk.
— Nincs család ott, ahol a nő minden férfidöntést megkérdőjelez.
— És az rendben van, ha egy férfi olyan beavatkozást vár el a nőtől, amelybe ő maga soha nem egyezne bele?
— Rendben van, ha ő viseli a következmények felelősségét.
— Furcsa, mert a következmények valahogy mégis az én testemben maradnának.
Gábor szája vékony vonallá préselődött. Nyoma sem volt már annak a gyengédségnek, annak a gondoskodó figyelemnek, amellyel egy éven át olyan könnyedén körülvette Rékát.
— Jól figyelj rám. Olyan életet adok neked, amiről mások legfeljebb álmodoznak. Lesz otthonod, utazhatsz, szabad lehetsz, pénzgondjaid soha nem lesznek. Cserébe egyetlen biztosítékot kérek.
— Azt kéred, mondjak le arról, hogy anya lehessek.
— Azt kérem, engem válassz.
Gábor közelebb tolta hozzá a gyűrűs dobozt.
— Ha szeretsz, ezen nem kell sokáig gondolkodnod.
Réka az smaragdra nézett. Nemrég még arról ábrándozott, milyen lesz majd a kezén látni. Most azonban a gyűrű már nem ajándéknak tűnt, hanem előlegnek az engedelmességéért.
— És ha nemet mondok?
— Akkor soha nem szerettél igazán.
Gábor felállt az asztaltól, és magára vette a kabátját.
— Hétfőig döntsd el, mi fontosabb neked: egy bizonytalan gyerek, aki talán soha nem is létezne, vagy egy férfi, aki valódi életet tud adni neked.
Azzal elment, Rékát pedig magára hagyta a bontatlan pezsgősüveg mellett.
Réka még majdnem egy órán át ült az étteremben. Hol dühöngött, hol sírt, közben fejben újra és újra megfogalmazta azokat a mondatokat, amelyekkel végre helyre kellett volna tennie Gábort. De a megaláztatásnál erősebbnek bizonyult a félelem.
Harminchét éves volt. Túl sokáig várt arra, hogy valaki szeresse, és rettegett tőle, hogy még egy ilyen esélyt már nem kap az élettől.
Hétfőn visszahúzta az ujjára a gyűrűt, és közölte Gáborral, hogy elfogadja a feltételét.
Csak egyetlen döntéséről hallgatott előtte.
Egy hónappal később Réka azt mondta Gábornak, hogy időpontot kért egy magánklinikára. A férfi nem kérdezte meg, fél-e. Azt sem ajánlotta fel, hogy elkíséri. Csupán elővette a telefonját, megnyitotta a naptárt, és rákérdezett a napra.
— Péntek.
— Rendben. Átutalom a pénzt.
— Nem kell. Kifizetem én.
— Ahogy akarod. De az igazolást utána mutasd meg.
Réka felnézett rá.
— Ennyire nem bízol bennem?
— A bizalom nem törli el a megállapodásokat.
Azon a napon, amikor a műtétnek állítólag meg kellett volna történnie, Réka kikapcsolta a telefonját, és elment a nővéréhez. Judit nem faggatta. Behúzta a függönyöket, aztán lefektette őt a nappali kanapéjára.
— Tudod, hogy innentől folyamatosan hazudnod kell majd? — kérdezte halkan.
— Tudom.
— Akkor miért mész hozzá?
— Mert szeretem.
— Nem, Réka. Azért, mert félsz egyedül maradni.
Ez jobban fájt, mint amennyire Réka be merte volna vallani magának.
Néhány órával később sápadtan tért haza. Lassan mozgott, egyik kezét a hasára szorította, mintha minden lépés nehezére esne. Gábor karosszékbe ültette, vizet hozott neki, és csak ezután kérdezte meg:
— Adtak papírt?
Réka szó nélkül elővett a táskájából egy összehajtott lapot. A régi klinikai nyomtatványt Judit szerezte, az orvos aláírását pedig nem volt nehéz lemásolni egy korábbi leletről.
Gábor alaposan átolvasta az igazolást, majd hetek óta először elmosolyodott.
— Most már semmi nem áll kettőnk közé.
Homlokon csókolta Rékát. A nő legszívesebben ellökte volna magától, de rákényszerítette magát, hogy viszonozza a mosolyt.
Az esküvőt kora ősszel tartották. Az éttermet Gábor választotta ki, a vendéglistát is ő állította össze, és ragaszkodott a házassági szerződéshez. A ház továbbra is az ő tulajdonában maradt, viszont az esküvő után vett Rékának egy kisebb lakást.
— Hogy mindig biztonságban érezd magad — magyarázta.
Kívülről az életük valóban hibátlannak látszott. Szilveszterkor Pécsen voltak, tavasszal a horvát tengerpartra utaztak, hétvégenként elegáns éttermekben reggeliztek. Gábor ékszerekkel lepte meg a feleségét, nem bánta, ha barátnőkkel találkozik, és soha nem kérte számon, mire költött.
Réka azonban lassan észrevette: ebben a házasságban a bőkezűség vette át a közelség helyét.
Ha az érzéseiről próbált beszélni, Gábor az új autót emlegette. Amikor a magányára panaszkodott, a férfi azt javasolta, válasszanak ki egy újabb utazást. Minden beszélgetés, amelyet Gábor el akart kerülni, valamilyen ajándékkal zárult.
Egyszer Juditéknál vendégeskedtek, és Réka hosszú ideig a karjában tartotta a nővére újszülött kislányát. A baba aludt, puha arca Réka mellkasához simult, ő pedig észre sem vette, hogy könnyek csorognak végig az arcán.
Gábor látta.
Hazafelé némán vezetett. Már majdnem otthon voltak, amikor végül megszólalt:
— Nem kellene így viselkedned mások előtt.
— Mégis hogyan?
— Mintha elvettem volna tőled az életed utolsó örömét.
— Pontosan ezt akartad tenni.
— A gyűrűt te húztad fel az ujjadra. Ne próbálj most szörnyeteget faragni belőlem.
— Én nem faragok belőled semmit. Egyedül is remekül boldogulsz vele.
Az autó hirtelen fékezéssel állt meg. Gábor felé fordult.
— Ha megbántad a döntésedet, mondd ki.
Réka érezte, hogy felszakad benne a régóta visszatartott harag.
— És akkor mi történik? Visszaadod a lehetőséget, hogy gyereket szüljek?
Gábor elnézett mellette.
— Nem. De legalább tudni fogom, kivel élek.
Réka keserűen felnevetett. A mondat majdnem nevetségesen hangzott: az az ember követelt tőle őszinteséget, akit a házasságuk első napjától kezdve becsapott.
Két év telt el. Réka betöltötte a negyvenet. Egyre gyakrabban maradt bent későig a műteremben, olyan munkákat is elvállalt, amelyeket korábban visszautasított volna, és igyekezett csak akkor hazaérni, amikor Gábor már aludt.
Nem sokkal később azonban a férje is elkezdett elmaradozni.
Megszaporodtak a partneri találkozók, a befektetőkkel szervezett vacsorák, és a hirtelen üzleti utak, amelyekről Réka sokszor csak aznap reggel értesült. Gábor lecserélte a telefonja jelszavát, feltűnően gondosabban válogatta össze az öltözékét, aztán egy este a szokásosnál később ért haza, levette a zakóját, és Réka tekintete azonnal megakadt az inggallérján.