Vagyis ilyen is előfordul az ember életében.
Viktória előléptetése nem fondorlatok, háttéralkuk vagy könyöklés eredménye volt. Egyszerűen megtörtént. Szerdán behívták, és közölték vele: mostantól az osztály az övé. Az előző vezetőt tapintatosan eltávolították a helyéről, áthelyezték egy másik irodába, ahol a felgyűlt munka már-már embermagasságig tornyosult, ő pedig néhány nap múlva magától beadta a felmondását. A kollégák csak kapkodták a fejüket a gyorsaságon, akadt, aki rosszallóan összepréselte a száját, de a vezetőség bízott Viktóriában, ő pedig esze ágában sem volt csalódást okozni.
– Ünnepeljük meg szerényen – jelentette ki este. – Csak a legszűkebb kör. Mondjuk tízen.
– A tíz ember nálad szerény? – nézett rá Gábor.
– A tíz ember nálam azt jelenti, hogy azok, akiket szeretünk.
A szombat békésen indult. Délelőtt, valamivel tíz után Erzsébet telefonált, hogy gratuláljon Viktóriának. Hosszan beszélt, melegen, elmaradhatatlanul beleszőve, hogy „ügyes vagy, én ezt mindig tudtam”. Viktória megköszönte, letette a kagylót, és arra gondolt, ennél jobbat ez az asszony aligha találhatott volna ki. Gratulált, kész. A dolog le van zárva.
Délre megérkezett Nóra a férjével, Péterrel. Egy dobozt nyomtak Viktória kezébe, amelyből egy óriási játék mikrofon és egy alufóliából készült korona került elő.
– Egy osztályvezetőnek jár az ilyesmi – közölte Nóra ünnepélyes hangon. – A mikrofon azért, hogy mindenkit túlkiabálj, a korona pedig azért, hogy senki ne merjen vitatkozni.
– Kicsi rám – állapította meg Viktória, miután a fejére próbálta a koronát. – Úgy látszik, még nőnöm kell a beosztáshoz.
Utánuk berobbant Márk Dórával, majd Viktória barátnője, Réka is megérkezett egy üveg pezsgőféleséggel. Még Benedeket és a feleségét várták; Viktória régebben együtt dolgozott vele, és afféle bajtársként tekintett rá.
Az asztal már majdnem teljesen készen állt. Gábor tányérokat hordott ki, Viktória pedig visszavonult átöltözni. A ruha előző nap óta ott függött a hálószobában, és kifejezetten megkövetelte, hogy méltó bevonulás kísérje.
Ekkor megszólalt a csengő.
– Márk, nyisd ki, biztos Benedek az – kiáltotta Gábor, miközben éppen egy makacs dugóval küzdött.
Márk kiment az előszobába. Egy perc múlva tért vissza. A szeme akkorára kerekedett, mint két befőttesüveg.
Gábor egyetlen szó nélkül megértett mindent. Letette az üveget, és a nappali felé indult.
Erzsébet már ott ült az asztalnál. Nem valamelyik szélén foglalt helyet, hanem a kompozíció kellős közepén, mintha eleve oda tervezték volna. A kabátját hanyagul rádobta az egyik fotelra. A két lánya egyelőre nem bukkant fel, de Gábor pontosan tudta: ők sosem egyesével érkeznek. Ők alakzatban vonulnak, férjestül.
– Szervusz, kisfiam – szólalt meg Erzsébet jó hangosan. – A feleséged nem hívott meg minket? Furcsa lett ez a nő mostanában. Biztos elkapta a büszkeség, mióta főnökasszony lett.
A hálószobában Viktória mozdulatlanná dermedt, kezében a ruha kapcsával. A hang tisztán áthallatszott.
Nyílt háború sosem robbant ki közöttük. Inkább apró tűszúrások voltak. Erzsébet mesterien értett hozzá, hogyan lehet egyetlen, látszólag a levegőbe vetett mondattal tönkretenni bármilyen ünnepet.
A régi csomó kemény volt, és régóta szorított. Amikor Gábor apja meghalt, kiderült, hogy a lakás fele a fiú nevén van. Erzsébet majdnem egy éven át követelte tőle, hogy „emberi módon” mondjon le a részéről, hálából a gyerekkoráért. Gábort az édesanyja felőli nagynénje támogatta, így végül megtartotta, ami járt neki. A lakást eladták, a pénz lett az első részlet, később Viktória szülei is hozzátettek valamennyit, és egy évvel az esküvő után már nem volt hitel, a háromszobás lakás viszont megmaradt. Erzsébet egy egyszobásban élt tovább, a lányai külön költöztek, de időről időre rajokban látogatták.
Viktória a tükör előtt állt, mozdulatlanul. Nem készült kimenni. Ez nem az ő csatája volt.
Gábor röviden biccentett Márk felé. A férfi azonnal értette, mit kell tennie: kisietett az előszobába, és ráfordította a zárat, nehogy további vendégek materializálódjanak a küszöbön.
Erzsébet eközben már a tányér felé nyúlt.
– Hát ti meg mit álldogáltok mindannyian?