A menesztett alkalmazottak, a megsértett nők és a körülöttük keringő pletykák egész halmaza maradt utána, ám ez Vivient egy cseppet sem érdekelte. Őt az a fajta siker hajtotta, amely nem tűr kérdéseket: a győzteseket – ahogy mondani szokás – senki sem vonja felelősségre.
Vivien egyszerre irányította a céget, élte az éjszakai életet és állandóan úton volt. Az otthonában még egy szobanövény sem maradt volna életben, nemhogy férj, gyerek vagy kutya. Önálló volt, kifejezetten önző, és kizárólag önmagát tekintette fontosnak; másokra nem akart energiát pazarolni.
Így aztán az udvarlótól is gyorsan megszabadult, miközben jogilag kifogástalan módon magához vette a vállalkozást. Az évek során az anyját jobb esetben évente egyszer látogatta meg, de az sem volt törvényszerű. A szülői ház levegője fojtogatta, unta a falakat, a beszélgetéseket, mindent.
Igazából már nem is volt ott, akit irányítani lehetett volna. Benedek, amikor épp egy időben tartózkodott otthon Viviennel, képes volt egy egész brigádnyi tanoncot vigyázzállásba parancsolni. Lilla pedig rég elszökött a maga választott férfijával. Maradtak az évről évre ismétlődő viták az anyjával, amelyekben soha nem hangzott el semmi új.
Ráadásul Mónika egyre gyakrabban nyúlt az italhoz, és állandóan az egészségi bajaira panaszkodott. Vivien minden látogatáskor igyekezett minél hamarabb elmenekülni, csak hogy ne kelljen végighallgatnia az idős asszony kesergését.
„A bátyám majd megoldja, férfi, ráadásul ő az idősebb” – döntötte el magában a feltűnő stílusú utazási irodavezető, amikor meghallotta a hírt. Kisvártatva még egy kegyetlen gondolat is átfutott az agyán, de azt már nem mondta ki hangosan, nehogy a barátnője meghallja.
Mónika a lányait igazi nőkké akarta nevelni, a fiából viszont „valódi férfit” faragott volna. Csakhogy ez sem úgy sikerült, ahogy elképzelte. Benedek már gyerekként rákényszerült, hogy egyedül oldja meg a problémáit, ne mutasson gyengeséget, és soha ne sírjon. Míg Vivient és Lillát hagyományos női intelmekkel látta el, a fiától keménységet, makacsságot és rendíthetetlen céltudatosságot követelt. Ennek meg is lett az eredménye.
Benedek az iskolában vezéregyéniség lett: osztályelső, diákvezető, példakép. A sikerek mögött azonban érzéketlen szív, zsarnoki hajlam, túlzott önimádat és teljes közöny lapult mások gondjai iránt. Gúnyos megjegyzésekkel illette a kevésbé csinos lányokat, akik titkon reménykedtek egy pillantásában, és gondolkodás nélkül rárivallt a húgaira vagy akár az anyjára is.
Lilla egész gyerekkorában a sarkokban bujkált előle, amikor Benedek rossz kedvvel érkezett haza. A fiú nem értette a könnyeket sem egy rossz jegy, sem az élet igazságtalanságai miatt. Az iskola után bevonult katonának, és hamar eldöntötte, hogy ezt az utat választja végleg: a rang és a kedvezmények miatt pedig elhatározta, hogy feleségül vesz egy csendes, visszahúzódó lányt, ami később új irányba terelte az életét.