Eszterben egymás után bukkantak fel a régi jelenetek: Gábor közönye, Erzsébet mérgezett célzásai, a háttérben szőtt intrikák, és mindazok a pillanatok, amikor mosolyognia kellett, miközben belül nyelte a megaláztatást.
– Tegyük fel, hogy érdekel – mondta végül lassan. – Pontosan mit vár tőlem?
– Szövetséget – felelte László habozás nélkül. – Az „NPK Rendszerek” első számú helyettesi posztját ajánlom magának. Emellett közösen indítunk eljárásokat Erzsébet ellen: büntetőjogi és polgári úton is. Vannak még iratai?
– Vannak – bólintott Eszter. – És akad köztük néhány kifejezetten izgalmas anyag a legutóbbi ügyletekről, amelyeket stróman cégeken keresztül bonyolítottak. Különösen érdekes a „KonsaltProm Kft.” története. Egy egynapos cég volt, az elmúlt fél évben ezen keresztül szivárogtatták ki a pénzt.
László arcán elégedett, de fáradt mosoly jelent meg.
– Kitűnő. Tudja, én mindig úgy gondoltam, maga volt a legjobb dolog, ami Gáborral történhetett. Kár, hogy ő ezt nem volt képes felismerni. Egyébként biztos lehet benne: amint tudomást szerez erről, megpróbálja majd lebeszélni.
Mintha csak meghallotta volna a nevét, abban a pillanatban megszólalt Eszter telefonja. A kijelzőn Gábor neve villogott.
– Nem veszi fel? – kérdezte László óvatosan.
Eszter rápillantott a készülékre, aztán némán lenémította.
– Nem. Ideje hozzászoknia, hogy az életben nem minden az édesanyja forgatókönyve szerint alakul. Tudja – emelte tekintetét a férfira –, én őszintén szerettem őt. Csakhogy úgy tűnik, eljött az a pont, amikor magamat kell jobban szeretnem.
Még hosszasan ültek egymással szemben, és aprólékosan végigvették a következő lépéseket. A terv merész volt, kockázatos is, de nem lehetetlen. Eszter pontosan tudta, melyik irat hová vezet, László pedig azt, hogyan kell egy régóta rejtegetett rendszert szabályosan romba dönteni.
Amikor Eszter kilépett az étteremből, meglepő nyugalom áradt szét benne. Régóta először nem sodródott az eseményekkel, hanem úgy érezte, végre ő tartja kézben a saját sorsát.
Az eső addigra elállt. A tócsákban a város esti fényei remegtek. Másnap új fejezet kezdődött.
Egy hónappal később az „NPK Rendszerek” irodája úgy zsongott, mint egy felbolydult méhkas.
Eszter gyorsabban beilleszkedett, mint bárki várta volna. A munkatársak eleinte tartottak tőle, de hamar megértették: szigorú, ugyanakkor igazságos vezető. Nem tűrte a hanyagságot, viszont minden teljesítményt észrevett.
László nem tévedett. Eszter valóban pontosan olyan helyettes lett, amilyenre szüksége volt.
Egy reggelen éppen a bíróságra és az ügyészségre benyújtandó utolsó dokumentumokat ellenőrizte, amikor az ajtó kopogás nélkül kivágódott, és Gábor lépett be.
– Te teljesen megőrültél? – csapott az asztalra egy idézést. – A saját családodat akarod bíróság elé vinni?
Eszter lassan felnézett rá. A hangja egyenletes maradt.
– A volt családomat, Gábor. A válókeresetet múlt héten megkaptad.
A férfi idegesen járkálni kezdett az irodában.
– Anyának igaza volt. Te mindig csak magadra gondoltál, meg arra, mi hasznod lehet valamiből! Tudod te egyáltalán, mi történik most a cégnél? Az ügyfelek sorra mennek el, a részvények zuhannak, minden omlik össze!
– Tudom – felelte Eszter halvány, gúnyos mosollyal. – Hiszen most a legnagyobb versenytársatok fejlesztési igazgatójaként dolgozom. És képzeld, meglehetősen jól végzem a munkámat.
– Az apámmal! – csattant fel Gábor. – Szándékosan az ő cégét választottad, csak hogy bosszút állj rajtunk?
– Nem, Gábor. Egy olyan szakember mellé álltam, aki felismerte, mire vagyok képes. Ez bizonyos embereknek sosem sikerült.
Ekkor László jelent meg az ajtóban.
– Elkészült minden az ügyészség számára, Eszter?
– Igen – válaszolta. – Az iratok rendszerezve vannak. A fiktív szerződésekhez kapcsolódó utolsó negyedéves kivonatok különösen beszédesek lesznek.
Gábor arca elsápadt. Kétségbeesetten fordult az apjához.
– Apa, ezt nem engedheted…
László tekintete kemény maradt.
– Egyszer már engedtem, fiam. Akkor, amikor hagytam, hogy az anyád ne csak az üzletet, hanem a családunkat is szétverje. Ezt a hibát még egyszer nem követem el. Sajnálom.
Egy héttel később kirobbant a botrány.
A NAV és az ügyészség átfogó vizsgálatot indított Erzsébet vállalkozása ellen. Sorra kerültek napvilágra a hatalmas értékű csalások, a papíron létező szerződések, a jogellenes vagyonkimentések. Katalin volt az első, aki önként jelentkezett, és részletesen feltárta a teljes hálózatot.
A negyedév végére az „NPK Rendszerek” magába olvasztotta az egykori rivális megmaradt üzletrészeit.
Erzsébet különösen nagy értékre elkövetett csalás miatt letöltendő börtönbüntetést kapott. Gábor munka és anyai háttér nélkül maradt, később próbálta helyrehozni kapcsolatát az apjával, de addigra túl sok minden történt ahhoz, hogy a régi hidakat újra fel lehessen építeni.
Újabb hónap telt el.
Eszter az irodája ablakából figyelte a cég lüktető mindennapjait. Alkalmazottak siettek megbeszélésekre, partnerek autói gördültek a bejárat elé, futárok hozták-vitték a szerződéseket. Amit Lászlóval közösen felépítettek, nemcsak talpra állt, hanem virágzott.
– Kérsz? – jelent meg László az ajtóban két csésze kávéval.
– Köszönöm, örömmel – mosolyodott el Eszter. – Megünnepelhetjük a mi kis győzelmünket. Bevallom, sosem gondoltam volna, hogy minden így fordul majd.
– Én viszont igen – mondta László. – Már az első napon láttam, amikor belépett a céghez. Csak azt sajnálom, hogy a fiam ennyire vak volt.
Eszter belekortyolt a kávéba. Lent éppen egy nagy befektetési alap logójával ellátott autó parkolt le az épület előtt. Aznap fontos szerződés aláírása várt rájuk.
– Új élet – mondta csendesen.
– Új élet – ismételte László. – És higgye el, a legjobb része még csak most kezdődik.