Erzsébet a füléhez emelte a készüléket, és gyors, határozott mozdulatokkal tárcsázott. Levente közben feltápászkodott a padlóról, félig ülő helyzetbe küzdve magát, és feszült figyelemmel hallgatózott.
– Halló, Kinga? Itt Erzsébet vagyok, Erzsébet Rybakova. Emlékszel rám? Az intenzíven dolgoztam akkoriban, amikor a fiadat a baleset után behozták… Igen, igen, örülök, hogy jól van. Ez igazán jó hír. Figyelj, most baj van. A lányomat a férje brutálisan megverte. Nagyon súlyosan. A gyerek mindent látott. Tudnál segíteni? Hiszen te ügyészségi nyomozó vagy… Köszönöm. Várlak.
A vonal bontása után Levente arca krétafehérré vált.
– Ez csak blöff – motyogta bizonytalanul.
– Tényleg azt hiszed? – Erzsébet leült a fotelbe, de a serpenyőt továbbra sem tette le a kezéből. – Kinga rendkívül hálás ember. Három teljes hónapon át ápoltam a fiát, amikor kómában feküdt. Beszéltem hozzá nap mint nap, forgattam, figyeltem, nehogy felfekvései legyenek. Az orvosok már lemondtak róla, én viszont nem. Felébredt. Túlélte. Ma már családja van, két gyereke. Úgyhogy igen, Levente, számíthatok rá.
– Én csak… én nem úgy akartam… – hirtelen könyörgő hangra váltott. – Felhúztam magam, ennyi az egész. Előfordul mindenkivel. Esküszöm, többet nem lesz ilyen.
– Elkéstél.
– Fizetek! Amennyit csak kérsz! Autót veszek neked!
Erzsébet hallgatott, tekintete kemény maradt.
– Nem érted! – Levente hangja sikolyba csapott. – Vállalkozásom van, hírnevem! Ha eljárás indul ellenem, mindennek vége! Elúsznak a szerződések, a partnerek hátat fordítanak!
– Ezen korábban kellett volna gondolkodnod.
– Vén bolond! Te is törvényt sértettél! Nézz rám, csupa vér vagyok, akár agyrázkódásom is lehet! Bíróságra viszlek!
Erzsébet gúnyos mosollyal válaszolt.
– Vidd csak. És mit mondasz majd? Hogy egy hatvankét éves nő serpenyővel összevert egy erős férfit? Én önvédelemről beszélek. Betörtél a lakásomba, fenyegetted a lányomat és engem. Féltem az életünket. Nóra pedig tanúsítja, hogyan ütötted az anyját. Egy hároméves gyerek még nem hazudik.
Levente elnémult. A földön ült, véres kezét a fejéhez szorítva, és lassan, fájdalmasan tudatosult benne, mi is történik valójában.
Nagyjából húsz perc múlva megérkezett a rendőrség. A körzeti megbízottal együtt befutott Kinga is: ötvenes évei elején járó, magas, határozott fellépésű nő, hideg, elemző tekintettel. Levente kapkodva magyarázkodni kezdett, hadonászott, kiabált, támadásról beszélt, ám a nyomozó egyetlen, metszően nyugodt mondattal félbeszakította: