A tekintete ide-oda cikázott, és a szemében már nem düh ült, hanem leplezetlen rémület.
– Nórának viszont van egy kifogástalan állapotban lévő autója – feleltem nyugodtan, szinte tárgyilagos hangon. – Neked pedig, Gábor, bejelentett, jól követhető fizetésed és bankszámláid vannak. Ma délután az ügyvédem benyújtotta a keresetet a bíróságra. A bíró azonnali biztosítási intézkedéseket rendelt el. Minden bankszámlátokra zárolás került, a bankkártyáitok használhatatlanok. Egyetlen forinthoz sem fértek hozzá. Nóra autójára pedig elidegenítési és átírási tilalmat jegyeztek be. Vagyis nem tudjátok eladni, és más nevére sem írathatjátok.
Nóra elfojtott, fulladozó hangot adott ki, aztán szinte rávetette magát a telefonjára. Remegő ujjakkal nyitotta meg a mobilbanki alkalmazást. Néhány másodperc múlva a kétségbeesett felkiáltása mindent igazolt, amit mondtam: a kijelzőn vörösen világított a zárolt egyenleget jelző figyelmeztetés.
– Ami pedig a nyaralót illeti… – lassan felálltam a fotelből, és határozott mozdulattal az előszoba felé intettem. – Holnap reggel hivatalosan beadom a válókeresetet. A közös vagyont a törvény szerint fogjuk megosztani. Természetesen igényt tarthatsz a vidéki ház felére, Gábor. Csakhogy a velem szemben fennálló óriási tartozásod rendezésekor a bíróság egyszerűen beszámítja majd a követeléseket. A tulajdoni hányadod a hitel fedezeteként hozzám kerül. Most pedig pakolj össze. Illetve nem is kell, a táskáid már készen állnak a gardróbban. Ez a lakás az én tulajdonom, és azt akarom, hogy azonnal távozzatok innen.
Gábor még megpróbált tiltakozni. Széttárta a karját, belekezdett valami magyarázatba, aztán hirtelen elhallgatott. Rájött, hogy itt már nincs kinek és nincs miről vitatkoznia. A jogi iratokkal szemben a felháborodás, a sértett férfibüszkeség és a családi zsarolás semmit sem ér.
Mária közben a fia körül forgolódott, siránkozott, a világ igazságtalanságát emlegette, és azt, milyen alattomosak tudnak lenni a nők, ha bosszút akarnak állni. Nóra görcsösen markolta a telefonját, és újra meg újra hívni próbált valakit az ismerősei közül, de a hangja egyre bizonytalanabb lett. Végül egyikük sem mondott már semmit. Komoran felöltöztek, felkapták a nehéz utazótáskákat, és lassú, megtört mozdulatokkal elindultak kifelé.
Amikor az ajtó zárja halkan kattant mögöttük, az a hang tizenkilenc év házasság végére tett pontot.
Másnap a telefonom szinte megállás nélkül rezgett. Gábor hosszú üzenetek tucatjait küldte. Az egyikben perrel fenyegetett, a következőben már könyörgött, hogy vonjam vissza a keresetet, és beszéljük meg az egészet „családon belül”, békésen. Nem válaszoltam. Egyszerűen letiltottam a számát, és ezzel megszakítottam minden közvetlen kapcsolatot.
András közben hivatalosan is elindította a válási eljárást és a közösen szerzett vagyon megosztását. Innentől kezdve már nem a kiabálás, nem a szemrehányás és nem a lelki nyomásgyakorlás döntött, hanem a dokumentumok, a határidők és a jogszabályok.
A közös ismerőseink, amikor megtudták, mi történt, pillanatok alatt két táborra szakadtak. Voltak, akik teljes mellszélességgel mellém álltak. Azt mondták, végre felnőtt módjára húztam határt, és ideje volt leckét adni azoknak, akik hosszú időn át kényelmesen élősködtek rajtam, miközben természetesnek vették a pénzemet, az időmet és a türelmemet.
Mások viszont a hátam mögött suttogtak. Szerintük túl hidegen, túl kiszámítottan és túl keményen jártam el. Azt vetették a szememre, hogy zárolt számlákkal, használhatatlan kártyákkal és hatalmas adósságokkal hagytam magukra azokat, akik valaha a családomhoz tartoztak. Csakhogy egyre kevésbé érdekelt, ki mit gondol. Mert miféle kompromisszumot lehet kötni olyan emberekkel, akik nem társat, nem rokont, nem embert látnak benned, hanem egy kényelmesen használható pénzforrást a saját vég nélküli problémáikhoz?
Én aznap este nyugodtan elővettem a laptopomat, megnyitottam a tervezőprogramot, és belemerültem a munkába. Egy új, tágas kerti pavilon rajzait készítettem a szeretett nyaralómhoz. Most először hosszú idő után úgy éreztem, hogy ez a hely valóban az enyém lesz – nemcsak papíron, hanem minden értelemben.